Amikor egy gyerekről hivatalosan is megállapítják, hogy diszlexiás, a szülők többsége nem tudja, hogy mit kezdjen a diagnózissal. Sajnos a szakvéleményt csak elvétve kíséri közérthető tájékoztatás, pedig a szülő is nagyon sokat tudna tenni azért, hogy csökkenjenek a gyermeke tanulási nehézségei.

A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is a szorgalmukkal van baj. A probléma oka, hogy azokon a területeken, ahol a rendezettség, sorrend, a szimbólum /betű, szám/ nagy szerepet játszik, másképp jár az agyuk. Ők is megtanulnak olvasni, írni, számolni, de információfeldolgozási sajátosságaik miatt másképp, lassabban, és igen nagy erőfeszítéssel. A hagyományos oktatás keretében csak kínlódva sajátítják el ezeket az ismereteket. A diszlexia korrekciójához szakember segítségére van szükség. Az alábbiakban arra szorítkozunk, amivel a szülő is segítheti ezt a folyamatot, illetve a napról napra való felkészülést.

Olyan gyorsan változik a világ, hogy alig lehet megjósolni, milyen tudásra lesz szükségük a mai tízéveseknek, mire felnőnek. Azt talán könnyebb megmondani, milyen személyes tulajdonságok jelenthetnek a jövőben komoly akadályt az élet kihívásaival való küzdelemben. Vélhetően a mainál is nagyobb hátrány lesz, ha valaki önállótlan, ha nem tudja kezébe venni az élete irányítását, ha hagyja, hogy mások döntsenek a sorsáról.

Kérem, adjon tanácsot, hogyan védjük meg a gyerekeinket az olyan szörnyűségektől, mint a gina nevű drog, ami az utóbbi napokban több halálesetet is okozott tizenévesek körében. Kétségbe vagyok esve,  mert sehol nincs biztonságban a 16 éves lányom, hova engedhetem el egyáltalán nyugodt szívvel a mai világban? Felháborító, hogy a hatóságok semmit sem tesznek!!!!

Tanítsd, mutass példát és bízz meg benne!

Mielőtt egy lehetséges szülői drogstratégia pontjait sorba vennénk, hadd idézzem fel azt a témához kapcsolódó rádióinterjút, amit a napokban hallottam. Egy budapesti gyermek és ifjusági mentálhigienes központ pszichiátere elmondta, a szülők 40%-a nemet mondott, amikor felajánlották, hogy az adott iskolában ingyenesen felmérik a gyerekek mentálhigienes, azaz lelki egészségét. A vizsgálat kiterjedt a kamaszok életmódjának, hangulatának, szórakozási szokásainak, esetleges függőségeinek, öngyilkossági veszélyeztettségének feltérképezésére.

Pár nap múlva hozza a gyerek a félévi értesítőt, és ilyenkor előfordul, hogy a dokumentum gyengébb teljesítményről szól, mint amire számítottunk, amit elvártunk. Jó, ha felkészülünk erre a lehetőségre is, számolunk azzal, hogy erős érzelmek, nagy indulatok gerjednek bennünk, ami azzal járhat, hogy nem tudunk elég megfontoltan reagálni. Amikor szembesülünk csemeténk gyenge teljesítményével, általában a "rapid" megoldások jutnak először az eszünkbe: szidás, büntetés, kedvezmények megvonása, eltiltás barátoktól, sporttól, a tanulásra fordítandó idő megnövelése, külön tanár stb. Megéri kicsit mélyebbre ásni, higgadtan, a segítés szándékával és reményében kideríteni miért is veri le a lécet a gyerek. Vagy miért sétál át alatta.

A nagyobbik lányom negyedikbe jár és elég sok gond van vele az iskolában. Örömmel ment iskolába, de a lelkesedése egy évig sem tartott. Főleg az a baj, hogy nem szeret olvasni, és nem is olvas szépen, gyengére sikerülnek a szövegértési felmérői. Nincs kedve a tanuláshoz, azt mondja unalmas, ha rajta múlik, csak a tévé előtt ül, meg számítógépezik. Amúgy meg vág az agya, mint a borotva. Ezzel most mit kezdjek? Eddig sok mindent ráhagytam, és most nagyon nehezen tudom rávenni, hogy leüljön megírni a leckéjét. Gyakorolni viszont egyáltalán nem akar. Van egy kicsi is, ő is lány, most öt éves. Kérem, adjon tanácsot, mit csináljak másképp, hogy ne járjak vele ugyanígy.

12 jótanács gyakorló szülőknek

Ezekkel a meditációs technikákkal, amelyek Myla és dr. Jon Kabat-Zinn nevéhez fűződnek - a gyereknevelést spirituális gyakorlattá teheted.

Érdeklődéssel olvasom a hírlevélben érkező cikkeiket, és általában egyet is értek a tanácsaikkal, de erős túlzásnak tartom, hogy a számítógépet, ami vitathatatlanul alapjaiban változtatja meg az életünket, veszélyforrásnak, mumusnak állítják be. Meggyőződésem, hogy minél hamarabb, és alaposabban sajátítja el egy mai gyerek az internetes életszemléletet, annál sikeresebben fog beilleszkedni ebbe a gyökeresen új világba.

Nagyon fontos dolgot vet fel a levélíró – aki kivételesen egy apuka. A jobb áttekinthetőség okán pontokba szedtem, mit mindent célszerű mérlegelni – szerintem - az internetezés gyerekkori hatásai kapcsán.

- "te vagy a cég reklámja" - a hírlevélben elírtam Stallone nevét, elnézést az érintettől és Önöktől is -

”Egész életemben rejtegettem a diszlexiát, amiről sokáig nem is tudtam, hogy micsoda. Emiatt buktam ki a középiskolából, de összeszorítottam a fogam és bebizonyítottam, hogy nekem akkor is sikerülni fog. Azt mondhatom sikeres üzletember lettem. És most a fiamról derült ki hogy diszlexiás. A fejem verném a falba, annyira bánt, hogy ilyen szörnyű géneket adtam át neki.”

Mi a közös bennük? - a diszlexia

A népesség 5-8 százaléka szenved a (kezeletlen) diszlexia lelki következményeitől, „szövődményeitől.” Mi okozza ezeket? Nem maga a diszlexia, hanem az, hogy a kisgyerek a fontos kulturtechnikák, vagyis az írás, olvasás, számolás megtanulásában tartósan, gyakran végleg lemarad, gyengén teljesít és emiatt bizonytalan, hátrányos kirekesztett stb. helyzetbe kerül az osztályban és a gyakran a családban is.

Öt éves a kislányom és nagyon ügyes mindenben, gyönyörűen beszél, számol, verseket mond, minden rajzát megdicsérik. Az óvodában most kezdődik egy külön fejlesztő foglalkozás, amit a másik csoport óvónénije tart, ez nem kötelező és természetesen ezért fizetni kell. Azt ígérik, hogy előkészítik az iskolára, olyan fejlesztő feladatokat oldanak meg, hogy jól menjen neki az írás meg az olvasás. Az a kérdésem, hogy hasznos lenne-e Ön szerint, ha beíratnám a gyereket. Mert igaz hogy semmilyen lemaradása sincs, de a jót is lehet még jobbá fejleszteni. Hátha könnyebben venné az iskolai akadályokat.

Kedves Levélíró!

Ha egy gyereknél az iskolához szükséges testi szellemi készségekben lemaradás van, akkor nagyon fontos az idejében végzett szakszerű felzárkóztatás, fejlesztés. Sőt ez kötelessége is az óvodának, ha ők helyben nem tudják megoldani, akkor megfelelő szakemberhez kell irányítani a gyereket.  Furcsa persze, ha ezért a fejlesztésért, ami az óvoda feladata, külön pénzt kérnek…  Az Ön által leírt esetben azonban valószínűleg nem ilyen fejlesztésre verbuválják a gyerekeket. Járványszerűen terjednek az óvodákban  a /pénzes/ plusz szolgáltatások: balett, tánc, angol, dráma, és iskola előkészítő, van ahol tanítónő/!/ foglalkozik a gyerekekkel.

„Devizahitelesek vagyunk, azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Talán nem fogunk utcára kerülni, de az életünk már szinte csak a filléres gondokról szól.   Két kiskamasz gyerekünk van, akik megszoktak egy elég jó életszínvonalat és ahhoz ragaszkodnának foggal körömmel. Mindennaposak a viták velük, mert egyre több mindenre nem telik. Sajnos a férjemmel nagyon másként gondolkozunk ebben a kérdésben. Én azon lennék, hogy mindenen spóroljunk, a gyerekek nem életszükségletet jelentő dolgain is, csak a divatos ruházkodás, drága sportcipők jöhetnek nekik szóba. Sajnos ez a mi hibánk, eléggé el vannak kényeztetve, válogatnak az ételekben, sok zsebpénzt szoktak meg, ami most üt vissza. A férjem ragaszkodna ahhoz, hogy a gyerekeknek semmit sem szabad érezniük. Nem is hajlandó beszélni erről.  Inkább még jobban eladósodna. Ön szerint mi a jó módszer, mennyire éreztessük a gyerekekkel, hogy nagyon nagy bajban vagyunk?”