Kérdezzen!

Aggasztja gyermeke iskolai teljesítménye? Nem megy az otthoni tanulás?

Kérdezze szakértőnket, dr. Pusztai Évát!


Beirassam-e az ovis fejlesztő csoportba?

Öt éves a kislányom és nagyon ügyes mindenben, gyönyörűen beszél, számol, verseket mond, minden rajzát megdicsérik. Az óvodában most kezdődik egy külön fejlesztő foglalkozás, amit a másik csoport óvónénije tart, ez nem kötelező és természetesen ezért fizetni kell. Azt ígérik, hogy előkészítik az iskolára, olyan fejlesztő feladatokat oldanak meg, hogy jól menjen neki az írás meg az olvasás. Az a kérdésem, hogy hasznos lenne-e Ön szerint, ha beíratnám a gyereket. Mert igaz hogy semmilyen lemaradása sincs, de a jót is lehet még jobbá fejleszteni. Hátha könnyebben venné az iskolai akadályokat.

Kedves Levélíró!

Ha egy gyereknél az iskolához szükséges testi szellemi készségekben lemaradás van, akkor nagyon fontos az idejében végzett szakszerű felzárkóztatás, fejlesztés. Sőt ez kötelessége is az óvodának, ha ők helyben nem tudják megoldani, akkor megfelelő szakemberhez kell irányítani a gyereket.  Furcsa persze, ha ezért a fejlesztésért, ami az óvoda feladata, külön pénzt kérnek…  Az Ön által leírt esetben azonban valószínűleg nem ilyen fejlesztésre verbuválják a gyerekeket. Járványszerűen terjednek az óvodákban  a /pénzes/ plusz szolgáltatások: balett, tánc, angol, dráma, és iskola előkészítő, van ahol tanítónő/!/ foglalkozik a gyerekekkel.

Hogy ez miért baj?  Az iskolás kor előtti években a gyerek teste lelke, személyisége megfelelően inger gazdag és támogató környezetben magától megfelelően fejlődik. Az élet első hat évében fokozatosan kialakulnak az iskolázáshoz szükséges készségek spontán játék, megfigyelés, gyakorlás, utánzás során. Ha túl korán iskolás, „tanuló” szerepbe kényszerítjük, indokolatlanul lerövidítjük a gyerekkorát. Hogy miért fontos megőrizni a gyerekkor spontaneitását, játékosságát? Azért, mert ez többek között a lelki egészség alapja.  Ha a gyerekbe 4-5 évesen teljesítménykényszert ültetnek, hamarosan feltűnően kevesebbet fog játszani. Aztán elkezd aggódni, hogy ő hányadik a csoportban stb., Mindez természetesen az élet része, de az iskoláskor előtt jobb, ha minél ritkábban találkozik ezekkel a dolgokkal.

dr. Pusztai Éva

 

"Mit tegyek, hogy ne legyek agresszor?"

Nem tudom a 10 éves fiamat rávenni, hogy először a kötelező feladatait végezze el és utána jön a többi. Vegyesen haladunk , egy lecke egy kis tv , egy kis lecke egy kis net, és nyújtjuk a tanulást a végsőkig. ÉN IS OKA VAGYOK TUDOM, de mit tegyek, hogy mégis partner maradjak, ne egy agresszor?


Kedves Levélíró!

Szerintem a szülő elsősorban nevelője, gondviselője, nem pedig partnere a gyerekének. Ebben a minőségében  a kellemetlen tényeket is neki kell közölni  a csemetével. Ilyen  tény, hogy 7 éves kortól kötelező iskolába járni,  és kötelező elvégezni az ott kapott házi feladatokat is, akár van hozzá kedve, akár nincs.  Ez az élet része, hasonlóképpen ahhoz, ahogy reggel felkel a nap, este meg lenyugszik.

Jó ha a gyerek örömmel tanul, de akkor is meg kell tanulni a leckét, ha nincs hozzá kedve, ha azt unalmasnak tartja, vagy éppen máshoz lenne kedve. Ennek az elfogadása talán még fontosabb mint  maga a tanulás.

Talán  túl  szigorúnak, könyörtelennek érzi a szavaimat - mi rossz van abban, hogy a szülő megpróbálja megédesíteni a gyereknek a tanulás keserű piruláját?

Azt tapasztalom, hogy sok családban mindennapos alkudozás, könyörgés, veszekedés tárgya maga az a tény, hogy a gyerek leüljön tanulni. Ezt csak úgy lehet megelőzni vagy megszüntetni - és ez bizony már sokkal nehezebb - ha  első osztálytól a gyerek  ügyének, feladatának tekintjük az otthoni leckekészítést. Olyan feladatnak, amit neki önállóan kell elvégeznie, és legfeljebb segítünk, ha nehézségei támadnak. Sokkal fontosabb az önálló tanulás, mint az, hogy hibátlan legyen.
A szórakozás, különösen a képernyős elfoglaltságok, nem előzhetik meg a munkavégzést.Természetes, ha nagyon szeretjük a gyerekünket. de az nem természetes, ha mindenáron a kegyeit keressük, sőt biztos hogy ártalmas.

Szép napot:

Pusztai Éva

 

"Ja, társasjátékozni is szeret, meg barkácsolni."

Kedves Éva néni!

A kislányom 2. osztályos. Megdöbbentően jól megtanították olvasni. 3 nap alatt elolvasott 100 oldalt a Fekete szépség című könyvből, csakúgy iskola mellett. Olvasni és szerepjátékokat szeret játszani, csak és kizárólag kitalált állatokkal. Vagy ő gondoskodik róluk, vagy ő lesz egy kicsi állatka és nekem kell befogadni. Ja, társasjátékozni is szeret, meg barkácsolni. A szabad idejében ezeket soha nem keveri. Órákon át csinál egy dolgot. és nem unja meg. A mesefilm nézéssel is így lenne, de azt tudatosan kiiktattam az életéből, mert hihetetlenül irtja a kreativitását. Soha nem keveri a tevékenységeket. Vagy ezt vagy azt csinálja. Ez így normális?

Üdvözlettel: G. I. Szilvia

Kedves Szilvia!

Az Ön kislánya okos, kreatív, és az iskolai akadályokat is jól veszi, valószínűleg jó a tanító nénije.  Őrizze meg ennek a felhőtlen időszaknak a képét arra az időre, amikor a dolgok változnak. Mert a dolgok mindig változnak. Az okos, kreatív gyerekek gyakran a többieknél hamarabb veszik észre, hogy a világ bizony nem tökéletes. És tükröt tartanak a világnak,  az iskolának, nekünk.  Mikor ebbe a tükörbe belenézünk,  a képet, amit látunk, nem szoktuk szeretni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy  hibát találjunk az addig tökéletesnek látott gyermeken. Hogy nem elég szorgalmas, szemtelen, mindent jobban akar tudni, nem tisztel bennünket...  Ilyenkor nehezebb szeretni őket, megadni nekik a szabadságot ahhoz hogy tévedjenek, változzanak, megépítsék a saját világukat, amibe mi már csak vendégként  leszünk hivatalosak.

Sok örömöt és bölcsességet kívánok Önnek:


Pusztai Éva

 

Ha nappal nem megy a tanulás

Jó napot kívánok!

Az lenne a kérdésem, hogy mi olyankor a teendő, amikor nappal egyáltalán nem megy a tanulás? Csak akkor "fog az agyam", ha már besötétedett. Nappal egyszerűen elmegy az idő úgy, hogy semmit nem tanultam. Akkor is így van, amikor este 10-kor már alszok.

Megpróbáljak ezen változtatni? Vagy törődjek bele és tanuljak este?

Előre is köszönöm a válaszát!

Üdv: Kitti

Kedves Kitti!

 

Mi emberek már csak ilyenek vagyunk – sokunknak kisebb nagyobb katasztrófákra van szükségünk ahhoz, hogy változtassunk a szokásainkon. A tanulási nehézségek a kisebb katasztrófák közé tartoznak – szerencsére. De a változás ebben az esetben is ugyanarra a srófra jár, hiszen nincs külön tanuló énünk, mindig a teljes ember, a személyiségünk egésze hozza a döntéseket.

Ha nappal nem megy a tanulás, jóllehet az idő és egyéb feltételek adottak, és próbálkozunk is vele, annak a hátterében valószínűleg ott a kétely, az alkudozás, a halogatás, a kényelem, a megszokás. Ebben a huzavonában az is benne van, hogy közben haragszunk, szégyelljük magunkat, ami végül rávesz arra, hogy elkezdjük.  Ahogy közeledik az este, amikor már nincs mire hivatkozni, megadjuk magunkat: na jó, belevágok. De ugyanez a helyzet, amikor a vizsga előtti utolsó lehetséges időpontig halogatjuk a tanulást. Sokan heteket töltenek ezzel  és az utolsó pár napban, éjjel-nappal tanulnak.

Hogy ez jó vagy rossz, azt kinek kinek magának kell eldönteni. Sokan esküsznek az éjszakai tanulásra, mert nekik ez vált be, és nappal nem is próbálkoznak. Ha Önnek ez nem megfelelő,  változtatni szeretne a helyzeten, tartson önvizsgálatot: miket gondolok, érzek, miközben halogatom a tanulás megkezdését? Hogy változik mindez a nap folyamán? Amikor átlát ezeken a mintákon, és például jót nevet rajtuk, talán sikerül hamarabb belevágni. Vagy nem. Akkor ezt választotta – az összes következménnyel együtt.

 

Szép napot:

Pusztai Éva

 

 

Milyen iskolát válasszunk?

Kedves Éva,
A tanácsát szeretném kérni. 6 osztályos gimnáziumba szeretnénk iratni 12 éves fiamat. A lehetőségeimhez képest próbáltam feltérképezni, hogy mely iskolákba érdemes gondolkodni. Alapvetően két irányban tájékozódtam:
1. klasszikus-poroszos iskolák (Radnóti, Fazekas, Berzsenyi)
2. alternatív-alapítványi iskolák (AKG, Politechnikum)
A fiam alapvetően művész beállítottságú és kissé zárt természetű gyermek, különös rajz tehetséggel megáldva és ezen kívül a matematika áll közel hozzá. Jó eszű, tehetséges gyerek, de nem túl agilis, tehát időnként noszogatni kell a tanulásban. Egyelőre nem igazán tudok dönteni a két fent említett irány közül, illetve megköszönném ha írna nekem esetleg további javaslatokat, mely iskolákat tartja érdemesnek a próbálkozásra.

Kedves Levélíró!

A magyar iskolarendszer súlyos torzulása, hogy felső tagozatban lényegében kikényszeríti az iskolaváltást. Ma már nem alaptalan a szülők feltételezése, hogy hátrányt szenved a gyerek, ha nem hagyja ott idejében az általánost. Ez odáig fajult, hogy manapság már az úgymond jobb általános iskolák felső évjáratai is kiürülnek, a jó képességűeket, de a kevésbé jókat is "menekítik" a szülők. A jó pedagógus, a jó felszereltség, a minőségi oktatás egyre gyorsuló ütemben koncentrálódik a magyarországi iskolák kb. 20 százalékában.  Emögött látni kell azt az érthető, de káros folyamatot, hogy az oktatási intézmények már az óvodától kezdve úgy próbálják ellensúlyozni a fenyegető gyerekhiányt , hogy extrákkal  édesgetik magukhoz azokat a gyerekeket, illetve a szüleiket, akik jobb képességeik, jobb anyagi és/vagy szellemi hátterük révén  feltehetően növelik az iskola presztizsét, és így túlélését segítik. Eközben a témába vágó nemzetközi kutatások azt igazolják, hogy hosszú távon  előnytelen az egyén és a társadalom számára is, ha válogatott gyerekek tanulnak együtt, ha az iskolák között és nem az osztályokon belül vannak különbségek.

Ez a folyamat két évtizede kezdődött és egyfolytában gyorsul. Mérhetetlen károkat okoz, mert egyre mélyül a szakadék a középosztály és a leszakadó  többség gyerekeinek tudásában, és ennek következtében életesélyeiben is. A 15 évesek egyharmada ma úgy hagyja el az általános iskolát, hogy funkcionális analfabéta, akit valószínűleg egész életében a magyar társadalom fog eltartani, mert munkanélküliként nem lesz adó- és járadékfizető. Európában nincs még egy ország, ahol ennyire tehetetlen lenne a közoktatás az otthonról hozott hátrányok mérséklésében.

Látszólag eltértem az Ön által megfogalmazott kérdés megválaszolásától, de  csak látszólag. Az Ön 12 éves fiának biztos jót tenne, ha még három évig  gyerek maradhatna és egy elfogadható színvonalú általános iskolában érlelődnének a készségei, kiderülne például, hogy a művészi hajlamai milyen erősek, mélyül-e a matematika iránti érdeklődése. A kamaszkor előtt, vagy annak kezdetén annyira kialakulatlanok a gyerekek, hogy  komoly megfontolásnak kellene megelőzni a döntést: marad az általánosban vagy "kisgimnazista" lesz belőle. Azt tapasztalom, hogy az igényesebb szülők szinte függetlenül a gyerek teljesítőképességétől,  az értelmiségi pályákra való alkalmasságától, az osztálytársakhoz való kötődésétől viszik a gyereket gimnáziumba, mégpedig 10-12 évesen.

Az élmezőnyhöz tartozó  6-8 osztályos gimnáziumok többsége nagy elvárásokat támaszt a gyerekekkel szemben: sokat, önállóan, folyamatosan, magas színvonalon kell teljesíteni, elvárás a versenyszellem, sikerorientáltság, és elég hamar becsúszhat az eltanácsolás  veszélyzónájába az a gyerek, aki akár csak egy fél évre "leenged". Az Ön művészhajlamú, nem túl agilis gyermeke  valószínűleg nem érezné túl jól magát egy "versenyistállóban".

Az AKG és Politechnikum  korábban valóban a gyermeki kreativitást, a  személyiség sokoldalú kibontakoztatását helyezte a nevelési folyamat középpontba. Nagyrészt a szülők  és a szűkülő anyagi források hatására ma már ezekben az iskolákban is inkább a jó egyetemekre való bejutás a fő cél.  Merthogy erre van " kereslet". Ezzel együtt persze ezekben az iskolák sokat megtartottak alternatív nevelési elveikből, amik miatt ott valószínűleg jobban érezné magát az Ön fia.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Hogyan ne legyen nyűg a tanulás?

Kedves Éva,


szeretném a segítségét kérni.
3 éven át \"tanultam\" a gyermekemmel. ( 4,8 átlag ) Most abban maradtunk, ( 4.oszt.) hogy egyedül birkózik meg a tanulással, de nem megy. 2-3 as jegyeket hoz haza. Tanulás helyett rajzol, színez... Mindig jönnek a kifogások!!! Hogy tudnék segíteni a 10 éves fiamon, hogy ne legyen nyűg a tanulás? Mit csináljak?


Üdvözlettel:Edina

Kedves Asszonyom!

Látatlanban csak annyit mondhatok, hogy az önálló tanulásra való áttérésnek komoly előfeltételei vannak. Ha azért kellett vele eddig is együtt tanulni, mert pl. gyenge a szövegértése,  az olvasása, vagy bármilyen okból  utálja az iskolát, ellenséges a tanulással,  rossz a viszonya a szülővel,  nincs rend az életében stb. akkor  nagy megrázkódtatás is lehet  egy ilyen váltás. Lehet, hogy a gyerekben nem váltak bensővé azok a normák, amit eddig az Ön folyamatos jelenléte és utasításai jelentettek, hirtelen rászakadt a nagy önállóság és most nem tud vele mit kezdeni. Ez nem azt jelenti, hogy vissza az eddigi módszerhez, hiszen az önálló munkavégzés a tanulásért mint munkáért érzett felelősség  kialakulása talán még a jegyeknél is fontosabb.  Tisztázni kellene, hogy a fenti okok közül melyik áll fenn az Önök esetében - vagy egészen más van a háttérben - és csak ezután lehet rangsorolni a teendőket.  Ha igényli, egy személyes tanácsadáson, a gyermeket és  kettejük kapcsolatát látva tudok ennél konkrétabb  választ adni a kérdésre.

Szép napot:

Pusztai Éva

 

Nem megy a szorzótábla

Lehetséges, hogy diszlexiája miatt nem képes a lányom megtanulni a szorzótáblát és a fejben számolást?
mit lehet segíteni 10 éves korban?

 

Kedves Levélíró!

 

Akkor gyanakszunk diszlexiára,-kalkuliára,-gráfiára, ha  más tantárgyakból jól teljesít a gyerek, "csak" az olvasás, vagy a számolás,  vagy az írás, helyesírás  megy gyengén.   Az Ön által leírt számolási zavarok utalhatnak diszkaluliára, ezzel kapcsolatban részletes információkat a Diszlexia-tárban olvashat. A lakóhely szerinti Nevelési Tanácsadóban kaphat hivatalos, az iskola által is elfogadott szakértői véleményt. Ha a gyerek valóban diszkalkuliás, az az oktatási törvény szerint jár neki a szakszerű fejlesztés vagy az isdkolában, vagy a Nevelési Tanácsadóban.

 

Pusztai Éva

 

Az egész életem abból áll, hogy másolok

Kedves Doktornő!

9. osztályba járok egy erős hatosztályos gimnáziumba, és ebben az évben mindenből teljesen lemaradtam, mert nem tudok normálisan jegyzetelni, egyszerűen nem értem meg amit mond a tanár, ezért nem vagyok képes megkülönböztetni, a lényeges dolgokat (amit le kellene írnom)a kevésbé fontosaktól.Nem látom át menet közben az összefüggő dolgokat,viszont miután valaki más jegyzetéből lemásolom az anyagot, mindíg csodálkozom, hogy az ilyen egyszerű dolgokat nem értem meg azonnal, ott órán. (valószínűleg ebben az is szerepet játszik, hogy túlgörcsölöm magam, és attól félek, hogy nem fog menni)

Viszont ezen nagyon sürgősen javítanom kellene, hiszen a jegyzetelés az alapja mindennek.Így az egész életem abból áll, hogy másolok (ezt teljesen komolyan mondom), és SOHA nem jut időm emiatt megtanulni is. Bocsánat, hogy ilyen túlrészletezve írtam le egy ilyen semmilyen dolgot, csak már rengeteg helyre írtam le a problémámat, de mindíg csak olyan általános, egyértelmű dolgokat kaptam válasznak, amit már tudok.Nem tudna mondani valamit, ami tényleg segít?

Válaszát előre is köszönöm:Munyó

Kedves Munyó!

A jegyzetelést leginkább a gyakorlatban lehet megtanulni, kiváló lehetőség ha a Mindentudás Egyetemének interneten is elérhető előadásaiból érdeklődés szerint kiválaszt egyet, megnézi-meghallgatja, ha szükséges megállítja - és így hámozza ki fokozatosan a lényeget. Ha elsőre nem találja a lényeget, hallgassa meg többször. Kis türelemmel gyors javulás érhető el ezzel a módszerrel.

A gyakorlatlanságon kívül más oka is lehet annak, ha nem tud megbirkózni a hallottak jegyzetelésével. Egy személyes konzultáción meg kellene nézni milyen szinten van az olvasott és a hallott szövegek megértése.

Az is lehet, hogy a jegyzeteléstől való félelem a sikertelenség oka. Ha erről van szó, ezzel a félelemmel /is/ meg kell tanulni megbirkózni.

Ha szükséges a 70 3121 999-es számon tud elérni, hogy időpontot egyeztessünk.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Milyen tankönyv? Milyen módszer?

Tisztelt Doktornő!!

Nekem van 8 éves lányom az összel kezdtük az 1 osztályt.Már oktoberben mondogata a tanár néni hogy visza kellene maradnunk mert nem megy a kislánynak at olvasás,számolás,irás.Tulzotan impulziv könnyen terelödik a figyelme.DE még mindig nem mondta azt hogy kérjük a felmérését.Amikor Februárban megint az volt hogy há....DE folyton azt beszéltük hogy hogy tanuljunk mert nem tud gyorsan tanulni.Itthon sem ment sehogy mire rá jöttem hogy majd 1 orás szünetekkel tudom vele csináltani a tananyagot.Pedig külön még hordtuk maszekon foglalkozásra meg az iskolában is 45percben tanitás után heti egy alkalommal mindegyiket.

Sajnos még mindig nem zárkozot fel a kislány.Abban álapodtunk meg hogy visza marad.SZINES tankönyv családdal tanulunk most.Közben a foglakozások meg a JÁTÉKHÁZ tankönyvel mentek.De még mindig nem megy.Közben meg van egy másik kislány aki folyton rajta log ez is idegesiti mert hiába van neki ez a sok minden baja probál lenyugodni már mint beszádben ,mozgásban.

Ugy döntötünk hogy mivel visza kell maradnia igy elviszük egy másik iskolába.Azzal a reménnyel hogy a zavro személy ott nem lesz.De nekem konkrétan meg a tankönyvel van bajom.Mert én ugy láttom nagyon keveset szótagolnak.Ezért elmegyünk egy olyan suliba ahol Apácai módszerrel tanulnak.Mástol hallotam hogy nem biztos hogy ez a tankönyv jo választás lesz neki!!!

Igazándiból már nem tudom hogy jól csinálom-e a dolgot?? Szeretnék tanácsot kérni mert már elégé el vagyok keseredve ezen a téren!

Köszönettel:Andrea

Kedves Andrea!

Ha jól értem, eddig nem vizsgálta meg szakember a kislány tanulási képességeit. Márpedig az évismétlés önmagában nem biztos hogy megoldja a problémát, hiszen lehet a gyereknek olyan, a tanulást akadályozó zavara, ami szakszerű fejlesztés nélkül nem fog elmúlni.

Egy személyes konzultáció alapján tudok ennél konkrétabb tanácsot adni. Időpontot a 70 3121 999-es számon kérhet.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Nem tudom, miért nem megy a matek

Jónapot kívánok!

Egy 15-16 éves kislány vagyok, akinek nagyon nem megy a matematika. Nem tudom, hogy miért nem megy. Nem értem, hogy miért, nap mint nap éjjel nappal tanulok matekra, és nem megy a matek. Felelni sem tudok a szabályokból, mert nincs rá esélyem. Tökre bukásra állok matekból,mert nem értem. Gondoltam, hogy Én is diszkalkuliás lennék? És ha igen, akkor honnan szerezzek róla papírt?

Várom a mielőbbi választ: Eszter

Kedves Eszter!

Diszkalkulia vizsgálatot a lakóhely szerinte Nevelési Tanácsadó, vagy a Tanulási Képességeket vizsgáló Bizottság végez. Ezek utóbbiak listája itt található:

fppti.hu/szakteruletek/sajatos/bizottsag/bizottsag.htm

Jó ha számol azzal, hogy egy ilyen vizsgálatra elég sokat kell várni, különösen, hogy mindjárt kezdődik a szünet.

Felmentést nem adnak automatikusan, ezért /is/ érdemes a fejlesztéssel is foglalkozni. Minden életkorban javíthatók a diszes problémák, ha nem is szűnnek meg teljes egészében. Azt mindenesetre el lehet érni, hogy hétköznapi szinten használni tudja a matematikát, és ha mégsem mentik fel, el tudja végezni a középiskolát.

Ha elküldi az elérhetőségét az info@tanulasmodszertan.hu címre, egyeztetni tudunk a fejlesztésről, vagy személyes tanácsadásról.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

 

Olvasást javító gyógyszer?

Kedves Doktornő!

Az én fiam diszlexiás és most 5. osztályos nehezen megy a tanulás és nagyon sajnálom szegénykémet,borzasztó könnyen terelhető a figyelme. Hallottam egy bizonyos gyógyszerről és az lenne a kérdésem hogy ez tudna -e neki segíteni az olvasásba. A gyógyszer neve Nootropil. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel: Ancsa

Kedves Ancsa!

A Nootropil az agy vérellátását segítő gyógyszer. A diszlexiát azonban nem vérellátási zavar okozza, hanem egy az átlagostól eltérő,másfajta működés, ami nem betegség, nem is rendellenesség. A diszlexiások azért szétszórtak, azért terelhető el könnyen a figyelmük, mert nagyobb erőfeszítést kíván tőlük a szimbólumok, betűk, számok jelek felismerése, értelmezése. Az olvasást, számolást, írást sokkal lassabban tanulják meg, ebben speciális segítségre van szükség. Amíg nem olvasnak megfelelően, vagy ami szintén gyakori a szövegértésük nem megfelelő, a tanulás kínszenvedés számukra. A kulcs az olvasási készség és a szövegértés haladéktalan fejlesztése. Ha további segítségre lenne szükségük, e-mailben keresse0n.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Diszlexia-szűrés felnőtteknek

Szeretném "kivizsgáltatni" magam, illetve megtudni diszlexiás vagyok-e.

Van erre lehetőség? 28 éves vagyok.

Kovács Károlyné

Kedves Kovács Károlyné!

A 70 3121 999-es számon tudunk időpontot egyeztetni a diszlexia szűréssel kapcsolatban.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

 

Idegeskedő-halasztó típus

Tisztelt Doktornő!

Barátnőm 20 éves, a SOTE-n tanul, és elég gyakran küzd tanulási-családi problémákkal. Idegeskedő-halasztó típus szerintem. hiába mondom neki, hogy kezdjen el időben tanulni, ha még el is kezdi, valahogy mindig kicsúszik az időből, és elveszti a motivációját az utolsó napokban, és kapkodva kezdi darálni az anyagot. Sok tantárgyból már kezdésnél is a 2-esre hajt.Ezeket a tantárgyakat sokszor magolva tanulja, kevés eredménnyel. Mondtam már neki pár dolgot amit az ön tréningjén tanultam még jó pár éve, 1-2-őt elkezdett használni, de nincs gyökeres változás. 2 malom közt őrlődik, szülei véleménye miatt is stresszel, meg a vizsgafélelme is ott van. Szóbelin egyszerűen szerintem használhatatlan(nem láttam még vizsgázni, de eléggé bizonytalan.

Próbálom mindig motiválni és lendületben tartani, magabiztosságot, önbizalmat adni neki mind családi, mind tanulási téren, de egy idő után nem megy(meg nem is vagyok szakértő)

Jelenleg a szerdai vizsgájára tanul, de ismételten kétségbe van esve(tesztes élettan vizsga, elsőre nem sikerült neki)1 hónapja mondtam neki, hogy kezdjen készülni, mondta hogy jó jó. Az anyagot átvette, de a tesztek nem sikerülnek 40%-nál jobbra(60 az átmenő)

Próbáltam vele tanulni,szerinte ez jó, szerintem nem. Egyrészt én akaratlanul is elvonom a figyelmét, másrészt mivel nem vagyok szakértő a témában, könnyűszerrel átveri a fejem a tananyag felmondásakor(,,mutasd csak a füzetem, mindjárt megnézem")

Teljesen tanácstalan vagyok már én is, kifogytam az ötletekből... Szerintem a probléma gyökere az időbeosztásban van, de ezt egyszerűen nem tudja rendesen kidolgozni-megvalósítani. Ezekben a kérdésekben-problémákban várom a doktornő válaszát sok sok köszönettel!

Tisztelettel:
J.Bence

Kedves Bence!

Örülök, hogy egy régi tanítvány továbbadja a tanultakat.De sokszor kevés valamilyen jó módszer megismerése, ha belül zavartak és bizonytalanok vagyunk. A tanulásban nem csak az "egyetemista" rész, hanem teljes személyiség belejátszik. Ezért az egész embernek van ilyenkor segítségre szüksége ahhoz, hogy változni tudjon. A 70 3121 999-es számon el tudnak érni.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Infarktus után: a beszédközpont sérült

Nem tudom idősekkel szokott-e foglalkozni.Édesapám 70 éves és nagy kiterjedésű agyi infarktusa van.A beszédközpont sérült,ezért nehezen találja a mondat közepétől a szavakat,nem tudja befejezni amit elkezdett.

Az lenne a kérdésem,milyen módszerrel tudnánk segíteni a mihamarabbi rehabilitációban?Ha van bármilyen könyv,jegyzet,honlap,már az is nagy segítség lenne.Tapasztalatlanok vagyunk,nem tudjuk merre induljunk.

Minden segítségnek nagyon örülnénk.

Várom mielőbbi válaszát.

További csodaszép napot és sikerekben gazdag új évet kívánok.

T.Marianna

Kedves Marianna!

Mindenképpen logopédus segítségét javaslom, legalább néhány alkalomra, amíg Önök is megtanulják tőle, milyen módszerekkel lehet rehabilitálni édesapja beszédkészségét.

Általánosságban sokat segíthet, ha optimista légkör veszi körül, minél több inger benyomás éri, feladatokat kap, vagyis nem kezelik rokkantként.

Csodás gyógyulásokról hallani. Nekem is volt egy nagynéném, aki az első agyvérzése után 70 évesen teljesen elvesztette a beszédkészségét, majd egy év alatt lényegében újra meg tanult beszélni. Kétségkívül igen erős akaratú asszony volt, aki sosem ijedt meg a nehézségektől. 
Utána még tíz évet élt aktívan és elég sokat, és érthetően beszélt...

Mielőbbi gyógyulást kívánok édesapjának:
Pusztai Éva

 

Az emberek elég gyakran néznek rám furcsán

Kedves Éva,

Nem is igazán tudom, hogy a megfelelő emberhez fordulok e.

Én már jocskán elmultam 30 éves de csk az elmult 1 - 1.5 évben jelenkeztek nálam a következő tünetek.

Gyakran 1 -2 percen belül elfelejtem , hogy mit hova tettem, gépelésnél gyakran felcserélem a betüket, sokszor a dolgokat félre értelmezem. Például ha valaki azt mondja nekem hogy 10 előtt találkozunk , elég gyakran úgy rögzül nálam hogy 10 után. Egy valamit akarok mondani mégis egy beszélgetés során teljesen más jön ki a számon, ezért az emberek elég gyakran néznek rám furcsán.

Rettenetesen szétszort és rendetlen lettem ami úgyszintén nem volt rám jellemző.

Sokszor ha elindulok egy a megszokottol eltérő helyre, és tudom , hogy mondjuk nem a megszokot helyen kell leszálnom, mégis sokszor arra ébredek, hogy már megint elfelejtettem hova is indultam.

Ez elég sok gondot és fejtörést okoz mostanság úgy a magán mint a munkahelyi életemben, hisz idönként így a munkámat 2-3 kell megcsináljam , míg végre jó lesz. Nem aval van gond hogy nem tudom mit kell csinálnom, vagyis megértem, mégis az agyamba valahogy rosszul rögzül.

Tudna erre valami tanácsot vagy javaslatot mondani, mert nem tudom kihez fordulhatnék.

Előre is köszönöm válaszát
EnLiza

Kedves Enliza!

A leírt tüneteket egészen különböző okok is kiválthatják. Lehet nagy stressz, kimerültség, magánéleti, munkahelyi aggodalmak krízisek következménye. De lehet a háttérben testi, idegrendszeri elváltozás is. Mivel korábban nem voltak ilyen panaszai, ezt mindenképpen tisztázni kellene. Ha elküldi elérhetőségét, ajánlok megfelelő szakembert.

Pusztai Éva

 

Szeretném elmondani a kisfiamnak, mi fog történni

Tisztelt Doktornő!

Szeretném megkérdezni, hogy mi a menete a Pedagógiai Intézetben az első találkozásnak?

Kisfiamat viszem majd.Most kezdte az első osztályt,7 éves. Figyelme órákon gyakran elkalandozik, de ha mellette van valaki, akkor mindent szépen megcsinál, de akkor sincs nyugton, lábával kalimpál, kezével bogarászik jobbra-balra.

Sajnos összekever néhány betűt, néha nem emlékszik tanulta-e már. Matematikában jól halad. Testnevelés tanára szerint mozgáskoordinációja, teherbirása nagyon jó. Ami érdekli, az órákig leköti a figyelmét. Vannak napok, amikor az iskolában minden rendben van, van amikor viszont tanitója szerint értékelhetetlen az aznapi munkája. olvasásban és irásban le van maradva. A többiek már kissebb mondatokat olvasnak, irnak, ő a 3-4 betűs szavakat tudja csak jól kiolvasni. Betűkihagyással másolja a hosszabb szavakat.Mi próbáljuk lelkesiteni, őt viszont kezdi zavarni, hogy a többi gyermek elöbbre jár. Tanitónénijével szerencsénk van, a pozitivumokat erősiti benne. Ha nem is jó amit leir, akkor is kap piros pontot, mert szorgalmas. (sok tanárnál fekete pont járna!)

Szeretném megtudni, mi zajlik egy ilyen vizsgálaton első alkalommal, hogy elmondhassam kisfiamnak, mi fog történni. Ott lehetek-e vele, vagy egyedül kell bemennie.... Semmit nem tudok erről a dologról.Kérem segitsen!

Köszönettel: Krisztina

Kedves Krisztina!

Az egyes nevelési tanácsadókban nem teljesen ugyanúgy zajlik a tanulási képességek vizsgálata, de az alsós gyerekek szülei általában jelen lehetnek. A vizsgálat több részből szokott állni, nem is ugyanaz a személy végzi ezeket. Beszélgetnek vele általános témákról, megfigyelik a mozgását, aztán rajzolni olvasni írni kell, logikai feladatokat kap. Egy-másfél órás is lehet a vizsgálat. Az eredményt írásban küldik el, általában elég sokára.

A leírtak alapján mindenképpen segítségre lesz szüksége a kisfiának, hogy a mostani lemaradása ne nőjön.

Tapasztalatom szerint az a fejlesztés, amit ilyenkor előírnak az iskolai fejlesztők túlterheltsége miatt a gyakorlatban nem valósul meg. Heti egy-két félórás foglalkozás - amin ráadásul nem egyedül van a gyerek, és másféle fejlesztésre szoruló, pl. beszédhibás társakkal osztozik a pedagógus figyelmén - nem elég. Ön is sokat tehet a gyerek fejlesztéséért, ha ehhez szakszerű eligazítást kap.

Szükség esetén ebben segítséget tudok adni.

Pusztai Éva

 

"Tűzoltó technika"

Kedves Éva!

Fiam 17 éves, szerintem éles esze lenne, ha használná. Ha tanul, pillanatok alatt képes jó teljesítményt nyújtani. De úgy veszem észre, hogy koncentrált figyelemre egyre kevésbé képes, elkalandozik, "nincs ott", tűzoltó technikával tanul, főleg a bizonyítványosztás előtti napokban. Csak a számára fontos dolgokat képes megjegyezni, azon kívül olyan logikátlan kérdéseket tesz fel, amit már egy 4 éves sem. Ezek mellett ő az örök "csak azért sem", mondhatnám soha nincs azonos véleménye a többiekével. Sokszor durva, csak zsarolásra teszi azt, amit kérek. Igyekeznék segíteni neki, de akkor még kevésbé figyel, az én megoldásaimra hagyatkozik, vagy éppen lebecsmérli. Igyekszem türelmesnek lenni, de érettségi előtti évben egyre nehezebb. Már ott tartunk, hogy beígértük neki; 3,8 átlag alatt félévkor kivesszük az iskolából.Próbálkoztam sokféle módszerrel, s egyre inkább elszomorodom, hogy csődöt mondtam. Nem tudom mit tegyek.

Bodnárné

Kedves Asszonyom!

17 évesen már kevés gyerek fogadja el a szülő tanulással kapcsolatos javaslatait - legyen az mégoly jó szándékú is. Ez érthetően kiborítja a szülőket, de ettől sajnos még nem változik a helyzet. El kell fogadni, hogy ebben az életkorban a közvetlen beavatkozás lehetőségei elég korlátozottak. Különösen akkor, ha a fiúk tulajdonképpen teljesít, csak nem olyan szinten, ahogy Önök elvárják.

Ezért nem egészen értem, miért kellene 3,8-as átlag miatt kivenni a középiskolából? Ez ugyan nem a legjobb eredmény, de ha abbahagyatják vele az iskolát, nem lesz érettségije!

Egy személyes tanácsadás során talán közelíteni tudnánk a gyerek és Önök álláspontját, elmozdulnának a mostani holtpontról.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Írás közven eltéveszti a sort

Tisztelt Doktornő!

A fiam most kezdte az első osztályt, és írás közben eltéveszti a sort,vagy felé vagy aláírja, a kockás füzetben úgyszintén, pedig rengeteget gyakoroltunk, egyébként ügyes értelmes de egyszerűen nem tudjuk megértetni vele, folyamatosan rosszul csinálja ha nem figyelünk rá. A tanárnő azt mondja hogy valószinű hogy nincs térlátása a gyereknek. Mit tudna javasolni mit kellene csinálnunk? Előre is köszönöm!

Kedves Anyuka!

Régen az elsősök nagy papírlapokon, egész újságoldalakon kezdték a betűk, számok tanulását, és csak késő ősszel vették elő az apró vonalas, kockás füzetet... Ennek a módszernek az az előnye, hogy a megtanulandó formát anélkül gyakorolja, hogy a szűk térre is figyelnie kell. Amikor már megjegyezte a számok, betűk alakját, a rajzolásuk módját, jöhet a kicsinyítés.

Javaslom próbáljanak így, azaz nagy papíron, nagy méretben, gyakorolni.

A térlátás fejlesztésére pedig javaslom ezeket a játékokat.

egyszervolt.hu/db/tag/t%C3%A9rl%C3%A1t%C3%A1s

legyenek türelmesek 
Pusztai Éva

 

Mintha képet rögzítene olvasás során

Tanácsot szeretnék kérni 13éves lányom tanulási módszerével kapcsolatosan. Pályaválasztási tanácsadónál történő felmérés során azonnal kiszúrták ugyanazt a tanulási módszert, amit helytelennek tartok a lányomnál, de nem tudom miként változtathatnánk rajta. Korának megfelelő, illetve attól jobb logikai és matematikai készséggel rendelkezik a vizsgálat alapján, mégis oly módon rögzít, mintha képet rögzítene olvasás során. Ha nem emlékszik, hogy a lapon hol helyezkedik el az a rész, amit felmond éppen, akkor összezavarodik. Ebben kérném tanácsát, hogy miként tudnánk ezen változtatni?

Köszönettel
Brittike

Kedves Brittike!

A leírtakból arra gondolok, hogy túlságosan ragaszkodik a gyerek a leírt szöveghez, nem tudja saját szavaival visszaadni az olvasottakat. Javaslom, hozza el tanulási tréningünkre, ahol hasznosabb tanulási módszereket fog elsajátítani! Az ő korosztályának március 20-21-én lesz tréning. A honlapon tud jelentkezni.

Szép napot:
Pusztai Éva

 

Apró figyelmetlenségek miatt mérges magára

Kedves Pusztai Éva!

Kislányom 8 éves, Budapesten egy kéttannyelvű ált. iskolába maximális ponttal vették fel, azonban a koncentrációjával gondok vannak, figyelme gyakran elkalandozik, így sajnos a dolgozatait (habár mindent tud)sorra apró figyelmetlenségekkel írja meg, így mindig négyes osztályzatot kap. Egyre mérgesebb önmagára, és ezért most már elkezdett a dolgozatok előtt sresszelni is, ami már a körömrágásban is megmutatkozik. Kapcsolatunk tökéletes, ezért is kért meg arra, hogy segítsek neki. Ahogy az interneten kutattam segítség után úgy találtam az Önök honlapjára, ahol olvastam, hogy tartanak tréningeket a 10-14 éves korosztálynak, de sajons erre az életkora miatt még nem tudunk elmenni. Szeretném megkérdezni, hogy Ön mit javasol a figyelem és a koncentráció fejlesztésére?

Köszönettel
Gabi

Kedves Gabi!

A koncentráció és a figyelem hiánya csak ritkán jelentkezik önmagában, külső ok nélkül. Ha a gyerek kizárólag az iskolában figyelmetlen és szétszórt, akkor a tanulás körüli feszültségek, iskolai kudarcok, és még egy egy sor más tényező jöhet szóba. Ilyenkor ezekkel kell foglalkozni , hiszen a figyelmetlenség csak tünet, mint a láz.

Sokkal ritkábban fordul elő, hogy alapból gyenge a gyermek összpontosítási képessége, minden helyzetben elkalandozik a figyelme.Ennek lehetnek genetikai,élettörténeti, családi körülményekben rejlő okai. Ha ez a helyzet, akkor leginkább külső segítségre -pszichológusra - van szükség.

És végül az is lehet, hogy Önök vagy a pedagógusok túl nagy elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben. A négyes szerintem teljesen korrekt,elfogadható egy feltehetően erős iskolában.

Szép napot!
Pusztai Éva

 

Gondolattérkép

Tisztelt Doktornő!

Olvastam blogjában a gondolattérkép-módszerről. Utalt rá, hogy hamarosan megjelenik egy írás ezzel kapcsolatban. A várható időpontról érdeklődnék. Egyébként igazán hasznosnak tartom azt a módszert, ami a stressz kontra tanulás kölcsönhatásairól szól. Sajnos, a fiam lenne az az ideális kisdiák, akin a módszer segítene. Válaszát előre is köszönöm!

Erika

Kedves Erika!

A gondolattérkép módszerről eheti, szerdán megjelenő hírlevelünkben olvashat. Remélem hasznosnak bizonyul a fia számára!

 

Matematikai problémák felnőtt gimnáziumban

Tisztelt Doktornő!

Én 32 éves vagyok és egy felnőtt gimnáziumba járok.Sajnálatos módon a matematikával akadnak problémáim és egyszerűen képtelen vagyok megérteni.Az igazgató úr azt ajánlotta,hogy menjek el a kerületi Nevelési Tanácsadóhoz,de ott csak 23 éves korig foglalkoznak ezzel a kérdéssel és a hölgy,akivel beszéltem,nem tudott tanácsot adni,hova is forduljak.Ebben szeretném a segítségét kérni,hogy tudna e ajánlani olyan intézményt,ahol esetleg a felnőttek részére is akad valamiféle tanácsadás.

Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Nagy Gábor

Kedves Gábor!

Keresse ezt a honlapot, majd javaslom először telefonon tájékozódjon milyen feltételekkel fogadják.
www.orszi.hu/index.php?ID=121
Legyen kitartó:

Pusztai Éva

 

Sorozatosan hármasokat hoz

T.Éva!

Fiam hatodikos. Egész idáig kitűnő tanuló volt,egy-két négyes becsúszásával.Ez évben megfordult vele a világ. Sorozatosan hármasokat hoz,abból is amiből eddig ötösnél rosszabb jegye nem volt.A tanárok azt mondják,hogy dúl a szerelem.Tudják,hogy tud,de most ez van.Ez engem nem nyugtat meg.Büntit is kap,de úgy látom még rosszabb.S.O.S.Köszönettel.

Szné Kriszta

Kedves Kriszta!

A kamaszkorral együtt jár a szerelem, és az bizony elveszi az ember figyelmét, néha még az eszét is... Olyan testi, érzelmi, gondolkodási zűrzavarban élnek ilyenkor a gyerekek, amit józan felnőtt fejjel, már alig tudunk felidézni, elképzelni. De azért próbáljának meg visszaemlékezni a saját kamaszkori románcaikra, segít a gyermekük mostani helyzete megértésben...

Igen fontos a tapintat, türelem a gyerek érzéseivel kapcsolatban. Ne cikizzék, ne tegyenek megjegyzést a lányra.

Ha a fiúk egyébként jó képességű és a felső tagozatban is tartani tudta korábbi eredményeit, valószínűleg csak átmeneti ez "zuhanórepülés".

Pusztai Éva

 

Tanulás otthon

Szeretnék tanácsot kérni az otthoni tanulásal kapcsolatban. Romlanak a jegyek nem tudok semivel hatni rá. Nem érdekli,hogy egyest kap,igazábo semi nem érdekli.Kérem ,hogy tanuljon meg valamit a válasza akkor se tanulom meg.Szeretném ha valaki segitene.

Farkas Szilvia

Kedves Éva. A problémánk nekünk is szinte ugyan az mint Szilviának csak a fiunk mék csak 5 ödikes. nem tudom rá venni a tanulásra semisem hat rá. se bunti se jutalom.Az a baj hogy még tanulni sem tud. Szóval sok aprobléma. kérem segitsen! köszönettel:

Székely Szabolcs.

Kedves Szilvia!

Leveléből az sejlik, hogy a gyermeke, akinek romlanak a jegyei, kamaszkorú lehet.

Szoktuk mondani, hogy a kamaszkort a legjobb lenne átaludni, de mindenképpen ez a legnehezebb életszakasz a gyerek és a szülő számára egyaránt. Ráadásul természetes és nagyon fontos mindaz ami ilyenkor történik.Ha egy gyerek nem kérdőjelezi meg a szüleit és minden más tekintélyt, például az iskolát, akkor később igen nagy baja lehet a felnőtt életben.Lázadás nélkül nem lehet felnőni. 

Ezekben az években még a korábban kiválóan teljesítő gyerekek közül is sokan meginognak, elragadják őket a tinédzserkor viharos változásai.

Ha ez van a háttérben, ami persze csak egy feltételezés a részemről, próbálja kicsit visszafogni saját magát, azaz ne szólítsa föl naponta ötször, hogy tanuljon, rakjon rendet a szobájában, legyen szófogadó és aranyos, mint régen stb. Minél többet papolunk, annál inkább lepereg róla. A kamaszkorban egyszerűen így működnek a gyerekek.

Ehelyett célszerű csupán néhány valóban fontos határkövet kijelölni. pl:nem romolhat az iskolai eredménye 4-es átlag alá, csak a közösen megállapított ideig számítógépezhet, a megegyezés szerinti időpontig haza kell jönnie.Ha nem tartja be a megállapodásokat -ezeket akár írásban is rögzíteni lehet - azonnal és figyelmeztetés nélkül életbe lépnek a szankciók. Ezeket is előre közölni kell a gyerekkel. És persze be kell tartani kőkeményen,nem megsajnálni.

Kisebb jelentőségű ügyekben, pl. kikkel barátkozik, milyen ruhában jár, milyen a haja, nem érdemes állandóan kritizálni, mert alig érünk el valamit, viszont garantáltan megromlik a kapcsolatunk.

Várjuk meg, hogy ő kezdeményezzen beszélgetést, ne nyomuljunk, ne kérdezgessük a dolgairól. Így hamarabb fog ő közeledni.

És közben erővel emlékeztessük magunkat a saját kamaszkorunkra!

Pusztai Éva

Kedves Szabolcs!

Azt írja "az a baj,hogy még tanulni sem tud." Miért kellene ezzel külön foglalkozni - leül, megtanulja és kész, csak szorgalom kérdése - gondolják sokan, sajnos pedagógusok is. Nehéz megérteni, hogy bár ezres nagyságrendben vannak megfelelő képzettségű tanárok, csak párszáz hazai osztályban van tanulásmódszertan oktatás. És sajnos ezek egy része is csak amolyan beszélgetős óra.

Pedig a szellemi munkának, a tanulásnak éppúgy szabályai, technikái vannak, mint a vizilabdának, vagy a motorozásnak.

Az eredményes tanuláshoz külső és belső feltételek szükségesek, rendszeresség, pontosság,figyelem - ezeket már jóval az iskoláskor előtt célszerű bevezetni a kisgyerek életébe, hogy második természetévé váljon.

Maga a tanulás többnyire szövegek szó szerinti, vagy a lényeget kiemelő megtanulását jelenti. Ehhez előfeltétel a hibátlan olvasás és a jó szövegértés, továbbá a szóbeli és írásbeli összefoglalók készítésében való jártasság.

Tanulási tréningjeinken ezeket a készségeket gyakorolják be a résztvevők.

Szeretettel várjuk az Ön gyermekét is:

Pusztai Éva

 

Helyi "poroszos", vagy távolabbi Waldorf iskola?

Tisztelt Pusztai Éva!

Nagy dilemmában vagyok. Kisfiam szeptemberben kezdené az iskolát, és én két megoldás között hezitálok.

Nemrégen vetettük meg a lábunkat egy vidéki városban, és a gyerek eddig Waldorf óvodába járt Budapesten. Ezen a költözés után sem változtattunk, de most eljött az iskolaválasztás ideje.. Ha továbbra is maradnánk a Waldorf módszernél (ami bevált neki és nekünk is) akkor további 8-12 évig naponta ingázhatna, az otthona és Budapest között. Kocsival az iskola 20 perc oda, de tömegközlekedéssel nagyon körülményes, 1 és egy negyed órás út oda, és vissza ugyanennyi. Szóval rengeteg idő menne el az utazásra. (Ha ez az alternatívát választjuk, úgy csak a kocsis megoldás működhet.) A helyzetet bonyolítja, hogy éppen most vagyunk túl az építkezésen, szóval egészen biztos nem költözünk egy darabig.

Ha viszont az egyetlen helyi iskolát választjuk, az csak gyalog 20 perc, önállóan tud jönni menni később, és az osztálytársak itt lesznek a faluban. Az itteni iskola egyébként nagyon hagyományos, nem éppen gyermekcentrikus, számomra kicsit poroszos. A fiam rendkívül kreatív és érzékeny, de nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott, nem túl mozgékony, igazából mindkettőben megállná a helyét, na de milyen áron?

Nem tudom, mivel teszek jobbat neki, ha hozom-viszem mindig (ciki lehet egy tininek), vagy ha nem bonyolítom a dolgot, és jár a legközelebbibe "én is kibírtam, mégis ember lett belőlem" alapon.

Bízva válaszában, 
Üdözlettel: Zita

Kedves Zita!

A sok felgyülemlett levél miatt kicsit késve válaszolok, amiért elnézését kérem. Ha még aktuális a kérdés, akkor szerintem a gyerek lelki stabilitása legyen a mérleg nyelve. Ha mint írja „nyugodt és kiegyensúlyozott, nem túl mozgékony” , akkor talán több érv szól a helyi iskola mellett. A napi egy órás, sok éven át tartó autózás általában eléggé igénybe veszi a gyereket, és a családot is. Az ingázó gyerek nem integrálódik a helyi közösségbe, a barátai a távoli iskolában lesznek stb. Ha nagyon gáznak bizonyul a helyi iskola, még egy év után is lehet váltani.

Minden jót kívánok és szerencsét a döntésükhözJ))

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Felmentés osztályozás alól

Tisztelt Pusztai Éva!

Szakmunkásképző Iskolába jár a gyermekem igazolást szeretnék kérnia diszlexiájáról hogy nyelvből ne osztályozzák. Iskolánk igazgatója azt állítja csak érettségizőnek lehet kérni.

Tisztelettel: Szmodicsné

Kedves Asszonyom!

Ilyen igazolást a lakóhely szerinti Nevelési Tanácsadó, vagy a megyei Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottság ad. Ezeknek a bizottságoknak a listáját ezen a címen találja meg.

Természetesen csak akkor adnak felmentést, és csak abból a tárgyból, amit szerintük a diszlexia súlyosan befolyásol.

Abban viszont téved az igazgató, hogy csak az érettségire jár felmentés. Ha megkapják a szakvéleményt és abban a gyerek felmentését javasolják, abban benne lesz az is, hogy kell eljárnia az igazgatónak.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Lehetséges, hogy diszkalkuliás?

Tisztelt Doktornő!

Fiam öt és fél éves, nagycsoportos óvodás. Három gyerekünk közül ő a legnagyobb, az első szülöttek minden nyűgével, viszonylag erős szorongással, teljesítménykényszerrel, és a mi, vagyis a szüleinek tapasztalatlanságával.

A probléma, amivel fordulok Önhöz az, hogy felmerült bennünk a gyanú hogy a fiunk nem diszkalkúlia-veszélyeztett-e. Erre a következők miatt gondoltunk. Ha társasjátékozunk, a dobókockával mondjuk hatost dob, és el kezdi lelépni a hatot, de valami miatt eltéveszti a lépést, nem emlékszik rá, hogy mennyit dobott, újból meg kell számolnia. Amikor először játszottunk ilyen dobókockás társasjátékot, volt, hogy egyetlen dobást ötször-hatszor meg kellett ismételnie, mert nem emlékezett arra, hogy hányast dobott. Megkérdezem tole, hogy melyik szám következik a pl. a nyolc után, elszámolunk kilencig, megkérdezem, na, akkor melyik szám következik a nyolc után? És nem tudja. Számegyenesen is próbáltuk már ezt, ott is nagyon nehezen ment. A számjegyeket viszonylag nehezen ismeri fel, bár már egyre könnyebben.

Tehát nekünk úgy tűnik, mintha semmilyen számfogalom nem lenne a fejében, nem tud a számokkal mit kezdeni, mintha a számok mögött ne lenne semmi a fejében. Nem tudjuk, hogy egy nagycsoportosnak, milyen képzete, tudása kell, hogy legyen a számokról, csak a körülöttünk lévo hasonló korú gyerekekkel tudjuk összehasonlítani, és hozzájuk képest egyrészt érdektelenséget, másrészt "lemaradást" (tudom, hogy egy óvodás még semmiben sincs lemaradva, de nem találtam jobb szót) tapasztalunk. Olvasva a diszkalkúlia tüneteit semmilyen más tünetet nem tapasztalunk, kifejezetten jó mozgású, sportos gyerekünk van, időbeli, térbeli tájékozódása is nagyon jó.

Köszönjük válaszát!

Kedves Asszonyom!

A számfogalom kialakulását azzal segíthetik, ha nagyon sokszor számlálják, becsülik, összehasonlítják mindenféle tárgyak számosságát. Golyók, babszemek, kisautók, tollak stb. kiválóak ennek a szemléltetéséhez. Melyik kisebb, nagyobb, melyikben van több, kevesebb - ezt a játékot lehet játszani liszthalmokkal, földkupaccal, tejjel, stb.

A szemléltetés elengedhetetlen, amíg ilyen problémák vannak! A számegyenes már bizonyos fokig absztrakció, az lehet hogy még korai. Ha nem tudja megjegyezni mennyit dobott, az a rövid távú memória gyengesége, ami fejleszthető, ha egyre hosszabb szóláncokat ismétel hallás alapján. pl. szép, jön, lány, kert. Kezdjük két-három egy szótagú szóval. És fokozatosan növeljük a sort.

A számjegyek biztos felismerésének előfeltétele, hogy kialakuljon a számfogalom, ahhoz pedig ki kell alakulni a stabil mennyiségfogalomnak. Ezt pedig türelmes kitartó szemléltetéssel tudjuk elérni. Ne lépjünk tovább, amíg ez nem megy.

Azt jól érzik, hogy mindez az iskolaérettség fontos előfeltétele. De ebben a korban még nem beszélhetünk diszkalkuliáról, legfeljebb lassabb fejlődésről, amit a fenti módszerekkel lehet serkenteni, illetve ha szükséges egy évvel meg kell hosszabbítani az óvodába járást.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Komoly olvasási és helyesírási nehézségek

Tisztelt Doktornő!

Nagyobbik gyermekem most ötödik osztályos. Tanulmányi eredményeivel szerencsére nincs probléma, mert nagyon stabil négyes, halvány ötös. Ez számomra pont ideális, nem is kérnék többet. De, sajnos én úgy látom nagyon komoly olvasási és helyesírási nehézséggel küzdünk. Amennyire én megtudom állapítani, ha magában kell olvasni, akkor kisebb a probléma, de ha a szavakat ki is kell ejteni, az már nagy nehézséget jelent. Sok esetben észre sem veszi, hogy mi is az amit nem olvasott jól. Ugyanezt tapasztalom, ha egy átlagos hétköznapi problémát el akar mesélni. Többször belefog, újrakezdi. átfogalmazza. Helyesírásnál pedig szinte minden egyes szót külön-külön meg kell tanulnia. Szabályok szerint ír, nem hallás után.

Mindemellett nagyon sokat sportol, nagyon nagy a fantáziája (amit szintén nem tudom, jó-e?), nagyon kreatív (mindig fel akar valamit találni), kézügyessége is jó.

Sajnos úgy látom, ha leültetném a történelem könyv mellé képtelen lenne megtanulni a leckét, viszont képes lenne akár egy órát is bámulni, vagy csak játszadozni az asztalnál a semmivel. A tanulásnál az vált be, hogy saját szavaimmal el kell neki magyarázni a tananyagot. Azt tapasztaltam, hogy amit megért, azt már tudja is, de nem vagyok biztos benne, hogy majd az iskolában vissza is tudja adni felelet formájában a tanultakat értelmes egész mondatokkal. Sokat tanulok vele, sot a másik, harmadikos gyerekemre ezért nem is sok időm jut.

Vajon normális lehet-e a nagyon rossz olvasás, kifejezetten ha azt hangosan kell? Ehhez én szorosan kapcsolmán az önkifejezés problémáját ebben a korban. Hány éves koráig kell ill. lehet komolyan együtt tanulni a gyerekkel, hogy az ember segítsen neki?

Kedves Asszonyom!

Ha a gyerek bármilyen okból nem tud megfelelően olvasni, ez minden más tanulási probléma gyökere lehet. Amit leír, hogy hallás után viszont ráragadnak az információk, és eddig négyes szinten meg is élt ebből az iskolában, arra utal, hogy a fiam diszlexiás. A kreativitás, élénk fantázia, "mindig fel akar valamit találni" szintén ebbe az irányba mutat. A furcsa helyesírási hibák, illetve a helyes írásra való képtelenség is ilyen tünet.

Jól érzékeli, hogy ez így nem mehet tovább. Már csak azért sem, mert a szöveg megértésére, megértetésére fordított tömérdek idő magát a tanulást már lehetetlenné teszi.

Ha egy egyébként jó képességű, gyors észjárású gyerek még harmadikban-negyedikben is akadozva, rosszul olvas, abba nem szabd belenyugodni. Mielőbb meg kell vizsgáltatni a nevelési tanácsadóban, független attól, hogy milyenek a jegyei. Minél hamarabb kezdik el a szakszerű fejlesztést, annál hamarabb lesz eredmény.

Mivel Önöknél erre még nem került sor, most kell ezt megtenni, a diszlexia ugyanis nem múlik el, nem lehet kinőni. Valamilyen szinten megtanulnak az ilyen gyerekek is olvasni, írni, de ez a korlát annyira visszafogja a tanulásukat, hogy jó képességeik ellenére megbukhatnak, nagyon sokan kimaradnak a középiskolából.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Tükörírás

Tisztelt Doktornő!

Kislányom most januárba töltötte be 6. életévét . Az óvodába már készítettek felméréseket, szerencsére nem találtak nála problémát .Már nagyon érdeklik a betük és a számok. Pár szót magától is leír ,de sajnos ha nem másol hanem emlékezetből ír akkor tükörírással ír. Hozzá kell még tennem hogy kislányom balkezes.Ön szerint ez promléma? Ha igen ,akkor kihez fordulhatok segítségért ?Én hogyan segíthetek kislányomnak ? Válaszát előre is köszönöm ! Zsuzsa,

Kedves Asszonyom!

Ajánlom a Lexi iskolás lesz sorozat kezdő füzeteit, amit óvodásoknak állítottak össze. Az abban található gyakorlatokhoz hasonlókat csináljanak, és semmiképpen se ösztönözze, hogy írással próbálkozzon a gyerek, ugyanis az iskolai írástanítunulást ez inkább akadályozza, semmint segiti. Az nem baj ha megismerkedik a betükkel, akár olvasni is elkezd magától, de az írást nem célszerű elkezdeni. Általában másoljon sokat a gyerek formákat, mintákat. Gyakorolják, a jobb-baloldalt alul felül stb relációkat, kisebb nagyobb, hasonló különböző megkülönböztetéseket.

Egy személyes konzultáción, a gyerek készségstruktúráját megismerve, tudnék ennél konkrétabb tanácsokat adni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Nem akar egyedül tanulni

Tisztelt Doktornő!

Fiam 11 éves. Nem mondhatom, hogy rossz tanuló, mert a kerületünk egyik legerősebb iskolájába jár, és még így is erős négyes tanuló. Kimutatott dixleksziája, és diszgráfiája van, bár több szakvélemény szerint is mind a kettő ennyhe. Több oldalról is kaptunk segítséget amelyek nagyon sokat segítettek. Ennek ellenére nem szeret olvasni, és írni is csak nagyon minimálisan hajlandó. A szövegértésével nincs gondja, de ennek ellenére nem tud vagy nem akar egyedül tanulni. Állandóan mondogatni kell, hogy üljön le,és tanuljon,de ha nem ülünk mellette, és nem kérdezünk ki mindent részletesen nem készül fel, és minden elvonja a figyelmét, még egy ceruza is. 

Elvárható lenne e tőle, hogy egyedül felkészüljön egy-egy? 
Hogy tudnám rávezetni arra, hogy ne várjon rám mindig a tanulással?


Lukács Ildikó

Kedves Asszonyom!

A diszlexia nem múlik el, nem lehet kinőni. Ha meg is tanult jól olvasni, vagy használhatóan írni, akkor is jelentkezhetnek un. maradványtünetek, pl. nem tud tartósan figyelni, ha nem muszáj, nem olvas, fáradékonyabb, ingadozik a szellemi teljesítménye, feledékeny, térben nem jól tájékozódik, részleteket könnyen felejt, nem elég pontos, gyakran felületes a kivitelezésben stb. Viszont sok diszlexiásnál tapasztalni, hogy a hallottakat hihetelenül gyorsan megérti és megjegyzi, a lényeget egy pillanat alatt átlátja stb. A diszlexia mai tudásunk szerint az agyműködés, gondolkodás mássága, az átlagtól eltérő információfeldolgozási stílus. Nem betegség, de a kezeletlen diszlexia súlyosan visszaveti az iskolai eljesírtményt, aláássa az önbecsülést és emiatt lelki betegségek, vagy deviancia, magatartási zavar kindulópontja is lehet. 

Természetesen az ügyes tanulási módszerek mindenkinek javára válnak. Ezért javaslom kétnapos, hétvégi tanulási tréningünket, ahol épp azt sajátithatja el, amiben most hiányt szenved: az időbeosztást, az önálló tanulást, a korának megfelelő felelősségvállalást, a hatékony olvasási, lényegkiemelési technikákat.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Az iskolaválasztás nehézsége

Tisztelt Doktornő!

"csak" abban szeretnék tanácsot kérni, hogy milyen tagozatra adjam a lányom, ha semmiben nem kimagaslóan jó!

Most kezdjük az iskolát és már nincs olyan iskola, ami ne lenne tagozatos. Nehéznek tartom ennek az eldöntését. Természetesen ismerem a lányom és ......igaz hogy szeret rajzolni, de kreatív tagozat nincs. Szóval nehéznek tartom a választást. Kérem adjon támpontot, hogy mit vegyek figyelembe. Minden tagozatnak van előnye, hátránya de mégsem tudom eldönteni, hogy hova menjünk. mit tanácsol. Hogy döntsünk?

Kedves Asszonyom!

Ne a reklámot nézze, hanem a tartalmat! Nem az a fontos, hogy milyen extrákkal próbálják felhívni magukra az iskolák az egyre fogyatkozo számú gyerekek szüleinek a figyelmét, hanem hogy milyen a tanító néni, és milyen tapasztalatokat szereztek vele kapcsolatban korábban a szülők. Erre érdemes időt és energiát fordítani!

Az első években ugyanis semmi pluszra sincs szüksége a gyereknek, azon a mindennél előbbre való és az egész későbbi tanulását megalapozó dolgon kívül, hogy egy türelmes, jó idegzetű, gyerekszerető, szakmailag felkészült tanító néni segítségével megtanul jól írni, olvasni, valamint számolni, és más gyerekekkel együtt közösséget alkotni.

Ha mégis tagozat, mert valóban szinte minden iskolában ez a csalétek, akkor olyat válasszanak, ahol valami mozgásos, vagy játékos többletet kínálnak /tánc, szinjátszás,stb/

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Apa és lánya

Tisztelt Doktornő!

Nagyon örülök, hogy létezik ez az oldal, már sok hasznos információt tudtam meg Önöktől. Többek között Önöknek köszönhetem, hogy rájöttünk, a férjem diszlexiás, és az élete - számára komoly - gondjait ez okozza. Ő most 31 éves, és még akkor nem foglalkoztak vele, amikor ő még gyerek volt. Abban a hitben nőtt fel, hogy gyenge képességű, pedig "csak" arról van szó, hogy diszlexiás. Hála Istennek az olvasás számára egészen jól megy, érti, amit olvas, csak lassabban halad. Inkább a matematika a gyengéje.

Van egy kétéves kislányunk, vele kapcsolatban lenne egy kérdésem. Néha amikor valami rosszat csinál ráfogja valamilyek babájára, főleg, ha a tettet bűntetéssel akarom szankcionálni. S azt mondja nekem, hogy nem is ő volt, hanem a Zsuzsi babája, és őt kell elverni. Van ezzel kapcsolatban valamilyen teendőm, vagy később hajlandó lesz a felelősséget felvállalni?

Segítségét előre is köszönöm. 
Munkácsi Bea

Kedves Asszonyom!

A kétéves gyerek gondolkodásának még teljesen megfelel a konfliktusok Ön által leírt megoldása. Saját személyét és a külvilágot még nem tudja pontosan és állandóan megkülönböztetni, gyakran még egybecsúsznak a dolgok. Az, hogy valóban mi történt, egyáltalán nem olyan egyértelmű egy kétéves számára mint ahogy mi gondoljuk. A múlt, és a felelősség olyan fogalmak amikkel a kétéves épp csak elkezd ismerkedni.

A büntetés ebben a korban nem szokott eredményes lenni, inkább az válik be, ha megelőzzük a nemkívánatos evékenységeket, nem engedjük, hogy kialakuljon az a helyzet, amiért azután büntetni kellene. Ha mégis valami komolyan tiltott dolgot tesz, egyszerűen emeljük ki abból a szituációból, vessünk véget a dolognak, és ne fenyegessük, pláne ne verjük meg. A kisgyerekek sokszor kiváncsiságból, az életet tanulandó, csinálnak "rosszaságokat" ezekért nem helyes bűntetni őket, elég ha megmondjuk, hogy ez veszélyes, vagy káros és határozottan, de harag nélkül elvesszük tőle az adott tárgyat.

Fontos viszont, hogy következetesek legyünk, és ne szeszélyeink szerint tiltsunk vagy engedjünk meg dolgokat. Ugyanis már az egészen kicsi gyerek is pontosan megérzi, ha a tiltásunk, vagy éppen engedékenységünk, a szabályok hangulatunk szerint változnak, és ettől beindul egy kölcsönös manipulációs játék szülő és gyerek között, aminek nagyon nehéz véget vetni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Nehézségek vizsgaidőszakban

Tisztelt Doktornő!

Egyetemista lány vagyok. Összességében jó tanlmányi eredményekkel (érettségiig színötös bizonyítvánnyal) 

Azt gondolom mégis, hogy komoly problémáim vannak a tanulással. Szinte soha nem hozom ki magamból a maximumot. Vagy már a felkészülés során vannak (ez ritkább) a problémák, vagy a vizsga alatt fatális tévedések, feladatkihagyások, félreértések - hozzáteszem most műszaki egyetemre járok és végig humán tagozatos voltam. De mindig is sok problémám volta az öszpontosítással. Ebben a vizsgaidőszakban tapasztaltam meg azt, hogy figyeltem saját magam és észrevettem azt a pillanatot amikor éppen el akartam kalandozni vagy egyéb tevékenységbe kezdeni. Azt gondoltam, hogyha ez nem észrevétlenül történik és csak husz perc mulva veszem észre, hogy nem tanulok , hanem egyebet csinálok, akkor orvosolhatom a problémát. De nem! Akkor amikor rámjött az "elkalandozhatnék" úgy éreztem sírni tudnék, ha nem teszem azt! Így már tudatosan csináltam egyebet. Ez nagyon elszomorított és lehangolt. A jegyeim így sem rosszak , mert sokat küzdök, de azt gondolom nagyobb sikereket is elérhetnék (vannak példák rá) - és ha ugyanilyenek is lennének a jegyeim, szeretném mindezt kiegyensúlyozottambban elérni. Köszönöm a figyelmét!

N. Cecília

Kedves Cecília!

Sok minden akadályozhatja az eredményes tanulást:

  • megfelelő színvonalu készségek hiánya pl. szövegértés, memória, problémamegoldás,
  • motiváció hiánya pl. nem érdekli amit tanul, szivesebben szórakozik, nincs önbizalma
  • megfelelő tanulási módszerek hiánya
  • illetve mindezek valamilyen kombinációja.

Az összpontosítással, a figyelemnek az éppen tanulandó szövegen való tartása sokszor csak nehezen megy. Ennek egyik oka, hogy a tanulás végeredményben egy elég monoton, unalmas dolog, minden pillanatban tucatnyi érdekesebb tevékenységet tudnánk végezni. A papir fehér, amin apró fekete jeleket kell kisilabizálnunk, és nem elég megértenünk, meg is kell tanulni. Ez senkinek sem megy könnyen. Van akit jobban segít az ambíció, hogy diplomát szerezzen, a félelem attól, hogy szégyent vall a családja, a többiek, vagy saját maga előtt. De csak elvétve vanak olyanok, akik valóban örömmel csinálják végig a vizsgaidőszakokat. Hiszen ez kemény, embert próbáló munka, ráadásul magunknak kell a hajcsárunknak is lenni... 

Segít, ha részletes, irásos tervet készít, hogy melyik nap miből pontosan mennyit kell átvenni, a megtanulandó szöveget órákra is beosztja, és amit egyik nap nem teljesít, azt másnap be kell pótolnia. Sose tanuljon napi nyolc óránál többet, kezdje reggel nyolckor, délben tartson két órás pihenőt, esetleg egy kis szunyokálással ebéd után, és este tízkor feküdjön le aludni. Ne tanuljon éjjel. Naponta sétáljon nagyot, vagy fusson, esetleg szaunázzon, ússzon, ha belefér. 

Fontos a tanultak ellenőrzése, próbafelmondás, vagy próbateszt, ere szánja az idő 30 százalékát. 

Amikor a szöveget olvassa, folyamaosan azt is figyelje, hogy követi-e a gondotalmenetet, érti-e amit olvas. Ha nem menjen vissza addig, amikor még értette. Egy fél-egy oldalas egység, vagy akár egy nehezebb bekezdés után hangosan foglalja össze amit olvasott. esetleg írja le a kulcsszavakat. 

Mindezt és még sok más hasznos módszert egy egynapos személyes tréningen alaposan be is gyakorolhatja. Ott lehetőség van arra is, hogy a tanulását esetleg megnehezító mélyebb okokkal - korábbi kudarcok, önbizalom stb. - is foglalkozzunk.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Jó tanuló, de nagyon izgul

Tisztelt Doktornő!

Szóbeli felelésnél nagyon izgulok. Ha felszólítanak érzem, hogy elpirulok, amelett is, hogy rendszeresen készülök és jó tanuló vagyok.

Szabó Barbara

Kedves Barbara!

A félénkségünket, pirulást, izzadást, remegést stb. akarattal nem könnyű legyőzni. Eredményesebb az a módszer, ha minél többször gyakorolod azt, amitől félsz. Ha az osztály előtti megszólalástól tartasz, akkor minél többször készíts hangfelvételt arról, hogy éppen felmondod magadnak a megtanult leckét. Ezután hallgasd meg a felvételt, barátkozz í saját hangoddal, Még jobb ha videot is tudsz készíteni ugyanerről aztán nézd vissza minél többször. Nézd magadat a tükörben, amikor felolvasol – játszd el, hogy az osztály előtt felelsz. Kérd meg egy barátnődet, vagy a szüleidet, hogy legyenek ők az osztály, próbáld ki előttük is a szerepelést. A gyakorlás, próba során hozzászoksz a szerepléshez, a saját hangodhoz és fokozatosan enyhül a félelmed. Ha mégis elpirulsz, gondolj arra, hogy száz diákból hatvannak vannak ilyen problémái. Vagyis akkor sem dől össze a világ, ha te is a kétharmadba tartozol Ti vagytok többen

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Agyilag érett, de túl játékos?

Tisztelt Doktornő!

Fiam 2006 novemberben tölti be a 6. életévét. Az óvodában pár vizsgálaon már túleset kötelező jelleggel:

  • nem kell járnia logopédiára
  • nem diszlexiás

A problémám az, h az óvónők nem tartják arra alkalmasnak, h 2007 szeptemberében elkezdje az iskolát, (majdnem 7 évesen). Véleményük szerinte, ugyan agyilag érett lenne rá, de még túl játékos, lassan oldja meg a feladatokat.

Ön szerint javítana valamit ezen ha még egy évig oviba kell majd járnia? Pontosabban az idei tanévvel együtt még 2 évig. Amúgy is ez a 4. éve, h oviba jár.

 

Kedves Asszonyom!

Az iskolaérettség megítéléséhez a következő szempontokat kell figyelembe venni:

fizikai alkalmasság

  • megfelelő testi fejlettség elérése (kb. 110cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly),
  • alakváltozás (eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, a test megnyúlik, karcsúbb lesz),
  • megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, megjelennek a maradandó fogak,
  • jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése és az egyhelyben ülés miatt fontos,
  • jobb illetve balkezesség egyértelmű felismerhetősége

pszichés alkalmasság

  • a gyermek várja az iskolát, készül rá, ez játékaiban is megjelenik,
  • a gyermek a rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe,
  • tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival,
  • megtalálja a helyét a közösségben, tud beilleszkedni a csoportba,
  • képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására

mit "tud" az iskolaérett gyerek?

  • tartósan (10-15) percig leköti a rajzolás, a feladatlap kitöltése, a színezés,
  • nem okoz problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása,
  • nincs beszédhibája, ki tudja magát szóban fejezni - egyszerű összetett mondatokkal is,
  • "barátságban" van a ceruzával, színez, rajzol (a rajzolás ténye a fontos, nem a minőség),
  • eligazodik az 1-10 számok között, ismeri és helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát

Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejlődés során maguktól megjelennek. Egy egészséges, megfelelően inger gazdag, a gyermekre figyelő környezetben az "átlagos" gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Ebben az életkorban azonban még nagyok az egyéni eltérések, jelentősek a gyermekek közötti különbségek. Van olyan gyerek, aki már felismeri a betűket, esetleg olvas, van olyan aki a számolás iránt érdeklődik, és van olyan is, aki egyszerűen csak szeretne iskolába járni, de még nem ismeri a betűket.

A legfontosabb a testi és pszichés alkalmasság, a többi ismeretet a gyermek gyorsan megtanulja.

Az a tapasztalat, hogy sokkal több baj származik a korai iskolába menetelből, mint azokból a ritka esetekből, ha "feleslegesen" maradt még egy évet a kisgyerek az óvodában.

Bármennyire "okos" a gyerek, ha a szociális érettsége nem megfelelő, pl. nincs feladattudata, nem képes végigülni és figyelni a tanórákat, a feladatok megoldása közben elkalandozik, játszani kezd stb. könnyen csalódásba fordul a lelkes iskolakezdet. Egy év alatt épp ezek a dolgok szoktak "beérni". Legyenek türelmesek - annál inkább, mert a hazai óvodák összességében sokkal inkább a gyerekekre szabottak, mint az iskolák - tisztelet a kivételnek...

A gyerekkor manapság nagyjából az iskolakezdéssel véget is ér - sajnos.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Csecsemők matematikai képességének fejlesztése

Tisztelt Doktornő!

Egyszer láttam a televízióban egy filmet arról, hogy csecsemőknek mutattak különböző képeket és így fejlesztették a matematikai képességeiket. Milyen módszer ez? Hol lehet erről többet olvasni? Ajánlott-e egyáltalán?

Kedves Kérdező,

A csecsemők agya olyan zseniális, hogy ennél még sokkal cifrább dolgokat is lehet velük csinálni - de minek?

Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy az "előre huzalozott", azaz vele született, genetikus fejlődési program a lehető legsimábban fusson le. Nagyon keveset tudunk még erről az egész életet megalapozó programról, amelyben mint egy piramis kövei támaszkodnak egymásra az érzékelés, a beszéd, a gondolkodás, az éntudat elemei. Akkor lesz stabil a piramis - a gyerek - ha ez a korai építkezés zavartalanul megy végbe. Az anya aki figyeli kisbabája rezdüléseit, érzi, hogy milyen ingereket fogad örömmel, mit szeret "játszani" már pár hónaposan is. Ennél többre nincs szükség, és nem is tanácsos ilyesmivel kísérletezni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Hogyan neveljünk ikreket?

Kedves doktornő,

Iker lányaim vannak akik 9 évesek. A tanulással nincsenek problémáik jó képességüek de a kudarcot nehezen tudják feldolgozni. Közben egymáshoz mérik magukat,pl.ha könyvet olvasnak képesek összeveszni azon hogy ki hány oldalt olvasott és miért olvas többet mint a másik. Ha egyiküket megdicsérem mindjárt megkérdezi a másik "és én anya ..." Pedig külön személyiségek és nem minden dologban kell egyformán teljesiteniük.

Minden kihivásnak megakarnak felelni,szeretnének rajzversenyen nyerni,tornából a legjobbak lenni...stb. és elkeserednek ha ez nem sikerül.

Hogyan értessem meg velük hogy nem lehetnek mindenben elsők? Hogyan segitsek feldolgozni a kudarcélményeket?

Kedves Asszonyom,

Az ikrek nevelése valóban nem könnyű dolog - és ebben talán az a legnehezebb, hogy miként kezeljük őket különböző személyiségeknek, miközben szimbiózisban élnek és gondolkodnak. Olyan szimbiózisban, ami ahogy nőnek, őket zavarja a legjobban. Ezért javasolják a téma szakértői, hogy ha megoldható járjanak külön osztályba, öltözködjenek a saját eltérő ízlésük szerint, legyenek eltérő hobbijaik, barátaik, ösztönözzük, hogy egymástól függetlenül csináljanak minél több dolgot. Ahogy ez a testvéreknél szinte természetes.

A kudarc egy külön téma, ebben azzal tudunk segíteni, ha mi magunk jól tűrjük a kudarcot, és ezzel példát mutatunk.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Nyolcas vagy kilences?

Tisztelt doktornő!

Fiam 7 éves , most kezdtük el az első osztályt. A kérdésem annyi aggodjak, hogy baj van, ha észrevettem, hogy a 8 és a 9 keveredik benne. Hiba nélkül elszámol 30ig, 20-ig összead és kivon fejben, de ha a 8-as és a 9-es számot látja sokszor visszakérdez, mert nem biztos benne, hogy nyolcas vagy kilences. Az oviban azt mondták, hogy valószinüleg rosszul rögzült benne, de kinövi. A tanitó nénijének mondtam, hogy ne aggódjak, fog még annyi nyolcast, kilencest írni, rajzolni, hogy megjegyzi őket... Önnek mi a véleménye? ,

Üdvözlettel

Salse

Kedves Salse!

Az aggódás semmiképpen sem ajánlott, mert akkor a gyerek is aggódni kezd, és így válik az esetleg jelentéktelen probléma nagyobbá. Első osztályban szeptemberben ez teljesen normális lehet, igaza van a tanító néninek.

Segíthet a megjegyzésben, ha minél nagyobb papírra, óriási 8-asokat és 9-eseket rajzolnak, megformálják gyurmából, kirakják legó kockákból, vagy kockacukorból, homokba rajzolják, falra, levegőbe, behunyt szemmel elképzeli a gyerek a kétféle számot stb.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Megbuktatható-e nyelvtanból aki diszlexiás?

Tisztelt doktornő!

Az iránt szeretnék érdeklődni,hogy megbuktatható-e egy diszlexiás gyermek magyar nyelvtanból?

Válaszát előreis köszönöm!

Kedves Asszonyom!

Nem derül ki a leveléből, hogy a diszlexiát a Nevelési Tanácsadó vagy a tanulási képességeket vizsgáló bizottság állapította meg, azaz van-e megfelelő "pecsétes papírjuk". Az sem mindegy, hogy a szakvéleményben javasolták-e a felmentést az osztályzás alól.

Sajnos óriási zűrzavar van a diszlexiások jogait szabályozó közoktatási törvény értelmezése körül: Javaslom, hogy nézze át az Oktatási Ombudsman által közzétett esetleírásokat, és ha úgy érzi, méltánytalanság történt Önökkel, forduljon hozzá az alábbi linken.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Két évesen okos és fogékony

Tisztelt dr. Pusztai Éva!

Szeretnék tanacsot kérni. Most 2 éves a kisfiam, nagyon okos és fogékony. Már tud 10-ig számolni és nagyon nagy szokincse van. Mivel kezdjem a tanitást, hogy ne legyen megterhelö a számára.Milyen segédanyagot használjak,hol tudom beszerezni?

Segitségét elöre is köszönöm!

Kedves Asszonyom!

Vannak gyorsan és lassan fejlődő gyerekek, ez mind a testi mind a szellemi fejlődésre igaz. A nagyon gyors haladás akár a mozgásfejlődésben, akár a verbális vagy matematikai intelligenciában nem olyasmi, amire törekedni kell- mindennek megvan a természetes ideje. De ha bekövetkezik, akkor természetesen alkalmazkodni kell hozzá. Ha a gyerek kétévesen jól beszél és tud számolni, abból ne vonjanak le messzemenő következtetéseket, és főleg ne ösztönözzék még gyorsabb okosodásra. A kivételes képességek valóban korán megnyilvánulnak, de a zseniális kisgyerekek fejlődése az esetek többségében később lelassul és csak egy töredékükből lesz zseniális felnőtt. Ha viszont már kétévesen kikiáltják zseninek, annak több a kára, mint a haszna.

Komoly veszély, hogy féloldalas lesz a fejlődése, szülei csodálatát látva, csak a szellemi teljesítménnyel elérhető sikert fogja hajszolni minden áron, elszigetelődik kortársaitól, nem mozog eleget, koravén lesz.

Egy kétéves kisgyerek elsőssorban az érzékelés, mozgás, tapasztalatszerzés, szabad, spontán játék, a szüleivel való kötetlen beszélgetés útján okosodjon tovább, nincs szükség segédanyagra - fejlesztő könyvekre, munkafüzetekre stb. - sőt ez egyenesen ellenjavallt.

Ha óvódás korba érve is úgy tapasztalják, hogy kortársait messze megelőzi észbeli teljesítményével, és ezt mások is megerősítik, fordulhatnak olyan szakemberhez, aki megvizsgálja a gyerek képességeit. De még, ha bebizonyosodik, hogy kivételesek az adottságai, akkor is kérjék ki több tehetséggondozó szakember véleményét, ugyanis minden olyan címke, amit ilyen pici korban a gyerekre ragasztunk, legyen az akár pozitív tartalmú, elkülöníti őt a kortársaitól, megakasztja a társas intelligenciája normális fejlődését, könnyen magányos lesz és kirekesztett.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Megkésett beszédfejlődés és diszlexia

Tisztelt doktornő!

Fiam augusztusban tölti a 7. életévét, iskolába készülünk. Megkésett beszédfejlődéssel indult az óvodában, ezért egy évet még kérésemre maradtunk. Diszlexia gyanujelei miatt iskolaelőkészítő fejlesztésre jártunk, ami egyre jobban azt mutatja, hogy a jelek nem csak jelek.

Mire számíthatok? A gyermek kudarctűrő képessége egyre romlik, egyre többször reagál agresszivitással, "őrjöngő dühkitöréssel", és attól tartok hiába harcolunk. Másfél éve már a körmeit is tövig rágja. Szakembereknél már jártam, ők nem tartják aggasztónak, nevelési tanácsadóban is voltunk, ott a fejlesztést javasolták, amire szeptember óta járunk. Valószínűleg további fejlesztésre lesz szüksége, amit igénybe is szeretnék venni. Azt szerettem volna megtudni, hogyan tudnék még ezen kívül segíteni.

Kedves Asszonyom!

Általánosságban nehéz konkrét tanácsot adni, hiszen minden diszlexia más, teljesen egyéni tünetekkel jár.

Ha a gyerek agresszív annak oka lehet, hogy látja a saját kudarcait, látja, hogy egyre jobban lemarad a többiektől. Ez végeredményben érthető, még ha nehéz is elviselni. A körömrágás is hasonló tünet. Ha folyik szakszerű fejlesztés, akkor Ön valószínűleg azzal segít a legtöbbet, ha szeretettel, türelemmel tudomásul veszi ezt az állapotot. Ne gyakoroljanak órákig, általában a mechanikus gyakorlás a diszlexiásoknál inkább árt, mint használ. A probléma gyökere ugyanis nem maga az olvasás, irás, vagy számolás, hanem az azt megelőző érzékelés zavara és a figyelem hiánya. Ez azonban akaratlagosan nem változtatható, hiába mondja a gyereknek hogy figyeljen! Nem ezen múlik. Javaslom, olvassa ez az oldalunkon a Diszlexia-tárban található irásokat! És ajánlom figyelmébe az Igy segits diszlexiás gyermekednek! című cikkünket is.

A legfontosabb, hogy a gyerek lelki egyensúlya megmaradjon, helyreálljon. Ugyanis, ha már az előtt megutálja a tanulást, hogy elkezdődne számára az iskola, akkor az lesz a legnagyobb probléma, amivel sokkal nehezebb bármit kezdeni, mint magával a diszlexiával.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

Nyolcadik osztályban derült ki, hogy diszlexiás

Tisztelt doktornő!

14 éves fiammal kapcsolatosan kérem tanácsát, hogy hogyan segítsek Neki. Tavaly novemberben (8. osztály első félévében!) derült ki róla, hogy diszlexiás és diszgráfiás. Nekem már régebb óta felmerült a fejemben , hogy ilyen jellegü gondokkal küzd a fiam, de az óvodai és az első ill. második osztályos szűrővizsgálatokkor, mindig megnyugtattak, hogy minden rendben van. Alsótagozadban iskolai eredményei jók is voltak, de sokat kellett vele tanulnom otthon - és ez így van a mai napg is. Felsőben aztán romlani kezdtek eredményei. Ha írnia kellett hármast kapott, ha szóban felet ötösre sikerült.

6. osztályos volt mikor elvittem a nevelési tanácsadóba vizsgálatra.Ott szintén megnyugtattak, hogy aggodalmam alaptalan, csak lusta a fiam. /Mint pedagógus szülő - óvónő - túl aggódom a dolgot, mondták./

Érdekes módon a színjátszó csoportban kapott szerepeket könnyen megtanulta, pedig több oldalnyi, nem is könnyű szöveget kellett tudnia, és országos versmondó versenyeken is szép eredményeket ért el. Sajnos a helyzet azonban továbbra sem javult az iskolában. Mivel hiába fordultam tanáraihoz segítségért, mint szülő kértem a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságnál fiam vizsgálatát.Ekkor bebizonyosodott, hogy sajnos aggodalmam nem volt alaptalan.

Az iskolában a tanárok a szakvélemény láttán azt mondták , hogy miért nem vittem előbb erre a vizsgálatra fiamat.(!) Én is nagyon bánom és állandó lelkiismeretfurdalás gyötör miatta. Mennyi kudarctól, stressztől, menthettem volna meg Őt és magamat is. Volt, hogy szorongásai konkrét betegséget produkáltak és emiatt sokat hiányzott hetedikben az iskolából. Féltem, hogy majd hogyan szembesül a tényekkel, mert elég érzékeny fiú és mindent a szívérevesz.

Szerencsére a gyerek jól fogadta "hírt", azt mondta, végre tudja, hogy mi a baj, és nem kell tovább keresgélnie magában a hibát. Ez, azt hiszem köszönhető volt annak is, hogy a vizsgálatot végző hölgy nagyon jól fogalmazta meg a problémát és azt is elmondta, hogy vannak területek ahol a fiam nagyon jól teljesített(pl.:logikai feladatok. Az iskolában hetente egyszer jár fejlesztő foglalkozásra. Önbizalma sokat változott, és a jegyei is jobbak, de az önálló tanulás még mindig nem nagyon megy Neki.

Hogyan segítsek? Folyamatos ellenőrzésemmel nem akarok "rátelepedni", de magárahagyni sem szeretném.

Kedves Asszonyom!

Az Ön által leírt történet egy a sok ezer közül, ami azt bizonyítja, hogy ma Magyarországon súlyosan sérül a közoktatási törvény azon passzusa, ami papíron minden gyereknek biztosítja szükséges időben a képességeinek megfelelő oktatást és fejlesztést.

A nemzetközi statisztikák szerint a népesség 15 százaléka tekinthető valamilyen fokig diszlexiásnak, minimum 5 százalék azok aránya, akiknek emiatt a hagyományos módszerekkel alig vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni írni, olvasni, számolni. Mivel a diszlexiások átlagos, vagy annál nagyobb intelligenciájúak, ha idejében megkapnák a szükséges fejlesztést, és a nekik megfelelő, lassabb módszerrel haladnának az alsó tagozatban, később probléma mentesen tudnának továbbtanulni.

Ez nálunk azért nem történik meg, mert,

  • nincs általános, egységes, a tudomány mai állásának megfelelő diszlexia szűrés az alsó tagozatban
  • sok pedagógus nem ismeri fel a diszlexiára utaló jeleket, esetleg a szülő ez irányú gyanúját is elhárítja
  • nincs megfelelő fejlesztő hálózat
  • az iskolák nem vállalnak felelősséget a diszlexiás gyerekek sorsáért

Bár a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia elsősorban az olvasásban, írásban számolásban nyilvánul meg, a fejlesztés nem a még több olvasást, írást, számolást, a mechanikus gyakorlást jelenti. Azokat az alapkészségeket: figyelem, észlelés, térbeli tájékozódás, dolgok egymásutániságának követése stb. kell megfelelő módszerekkel korrigálni, amik a diszlexiást megakadályozzák, hogy jól írjon, olvasson, számoljon.

Javaslatom: egy személyes konzultáción a gyerek diszlexiájának jellegzetességei alapján összeállítjuk azt a gyakorlatsort, amivel otthon is tud neki segíteni.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

Tanulási nehézségek 20 évesen

Tisztelt doktornő!

20 éves gimnazista vagyok. Mindig voltak nehézségeim a tanulással kapcsolatba. De mégis, ha belegondolok akkor leginkább a matekkal gyűlt meg a bajom. Nem tudom miért,de nem értem azt amit mond a tanár túlságosan bonyolultnak tűnik vagy bennem van a hiba sajna olyan tanárnőm van aki nem mondható segítőkésznek. Ezért nem megyek oda óra végén,hogy magyarázza el nekem a feladatot mert akkor azt mondaná,hogy miért nem figyeltem én meg nem merném azt mondani neki,hogy figyeltem mert a reakciója az lenne,hogy akkor miért nem tudom?!

Drnő! A matekkal félelmeim, és zavaraim vannak hiába próbálom megérteni én ülhetnék egy feladaton akár 10 óráig is nem tudnám helyesen megoldani a feladatot!Meg,ha értek is véletlenszerűen valamit és számonkérés következik bepánikolok és összevissza kezd kavarogni minden a fejembe itt valami nem stimmel nálam!Drnő! Mit lehet tenni ebben az esetben?A szövegértéssel is akadnak próblémáim egyszerűen mikor egy mondat végére érek már elfelejtem,hogy mit olvastam az elején ezért többször kell elolvasnom,hogy megértsem miről is szól az az egy mondat!Mit lehet tenni, vagy javítani,hogy könnyebben értsem meg a szövegeket?Aztán valamiért mostanába nem tudom,hogy ez idegi alapon lehet-e? De keverem mikor gyorsan írok a b és a d betűt máskor ez elő se fordult,de mostanába ez a hiba igen gyakran jön elő.A koncetráló képességem próbáltam azzal fejleszteni,hogy olvasok,de sajna ez se jött be mostanába nem tudok olyan szépen olvasni sem mint régen.A mateknál leblokkolok szinte mikor számonkér és van és ez történik a többi tantárgy számonkérésénél is, nagyon nehezen tanulok.

Ezek a jelek mire utalnak?

Mondták,hogy menjek el a kerületbe ahol lakom ott van egy hely ahol megvizsgálnak teszteket csináltatnak velem felmérik a képességeimet,de azt is mondták,hogy ez 30 ezer ftba kerülne,de sajna ezt nem engedhetem meg magamnak.Esetleg tudna nekem olyan módszereket mondani amivel legalább javítani tudok ezeken a hibáimon?

Előre is köszönöm!

Kedves Levélíró!

A leírt tünetek alapján valószínűsíthető, hogy diszlexiája van, ám ezt csak megfelelő vizsgálattal lehet egyértelműen megállapítani. Ha Ön középiskolába jár, akkor ingyenesen jár Önnek ez a vizsgálat. Forduljon a kerületében levő Nevelési Tanácsadóhoz, ha esetleg elutasítanák, akkor fordulhat a helyileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Intézethez. (országos lista)

Ha hivatalos papírja lesz a diszlexiáról/diszkalkuliáról jelentős kedvezményeket kaphat a tanulás/vizsgázás során. Ezt a közoktatásról szóló törvény írja elő.

A diszlexia, illetve diszkalkulia felnőtt korban is korrigálható, bár kétségkívül sokkal több időt és kitartást igényel, mint az iskolás kor elején.

Ajánlom figyelmébe Diszlexia-tárunkat, ahol a felnőttkori diszlexiáról is talál információkat.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

7 éves gyermek: agresszív, nem figyel az órán

Tisztelt doktornő!

Keresztfiam viselkedése az egesz családot megrémíti. Most 7 éves és első osztályos. Már az első néhány héten jelentkeztek a problémák. Nem figyel az órán, nem hajlandó a feladatait elvégezni sem az iskolában sem pedig otthon, szétdobálja társai holmiját, verekszik és rendkívül agresszív, még a kislányokat is bántja. Egyik pszihológus a másikhoz küldi. Nem találunk megoldást, kérem segítsen.

Köszönettel, Ágota

Kedves Ágota!

Másképp kell megítélni az Ön által leírtakat, ha a gyerek eddig is gyakran volt indokolatlanul agresszív, és másként akkor, ha váratlan magatartásváltozásról van szó.

Ha a gyerek régóta agresszív, annak idegrendszeri, nevelési, családi okai lehetnek – a megoldáshoz neurológus, pszichológus, családterapeuta segítségét kell kérni.

Ha éles határvonal van a magtartás megváltozásában, és ez az iskolakezdéshez köthető, a következők jöhetnek szóba:

  • nincs sikere az iskolában, nem tud lépést tartani az írás olvasás számolás megtanulásában, gondolni kell arra, hogy diszlexia akadályozza.
  • valami nagy sérelem érte, akár a gyerekek, akár a tanító nénik részéről, amivel nem tud megbirkózni
  • eddig nem volt rendszer az életében, nem voltak vele kapcsolatban elvárások, és most tiltakozik azok ellen
  • valamilyen szempontból iskola éretlen
  • az iskola vagy a család teljesíthetetlen elvárásokat támaszt vele szemben Érdemes mindegyik lehetőséget, vagy ezek kombinációját végiggondolni. A gyerekek magatartása csaknem mindig reakció, válasz valamire.

    Üdvözlettel:
    dr. Pusztai Éva

 

 

Hibák és erősségek

Kedves doktornő!

24 éves vagyok, egyetemre járok, amit nem rögtön középiskola után kezdtem el, mert úgy láttam, hogy nem nekem való, nem vagyok elég jó tanuló ahhoz, hogy felvegyenek valahova is.

Gyermekkoromban is voltak problémáim a tanulással, mindig azt mondták nekem, hogy okos vagyok, de lusta. Ami részben igaz is, de nem is! Nem szerettem tanulni, mert, ahhoz, hogy valamit megjegyezzek legalább 5- ször el kell olvasnom és még memorizálnom is kell mondatonként! Emiatt érdektelenné vált számomra a tanulás! Nem szerettem tanulni, mert rengeteg időmet felemésztette. Most másképp állok a tanuláshoz, mivel el akarok érni valamit, jelen esetben diplomázni szeretnék, ezért próbálok szorgalmas lenni. Eddig azt hittem, hogy egy gyengébb képességű ember vagyok, aki nehezen memorizálja dolgokat, de egy ismerősöm felhívta a figyelmem a diszlexiára és ajánlotta ezt az oldalt, hogy kérdezzek rá, nem- e a diszlexia okozza a problémám! Csináltam egy tesztet is a diszlexiáról (diszlexia.hu), aminek eredménye 122 pont lett! A levelem további részében szeretném részletezni, hogy a mindennapi életben és a tanulásban mik a problémáim és mik az erősségeim!

Hibáim:

  • jobb és baloldalamat összekeverem
  • távolságot nem tudok megbecsülni
  • térbeli látásom gyenge
  • rendetlen vagyok, nehezen tudok rendet tartani
  • nem szeretek barátkozni, mert néha nem bírok figyelni az emberekre, ilyenkor úgy érzem, hogy untatnak, és képtelen vagyok tovább figyelni rájuk
  • olvasáskor elveszítem, hogy hol tartok, ha nem követem az újjammal a sorokat
  • gyakran beszélgetés közben is előfordul, hogy nem tudom folytatni a mondandómat, mert nem vagyok biztos a tudásomban, vagym ha több ember figyel rám egyszerre, ilyenkor zavarba jövök és el is pirulok
  • üzeneteket nehezen veszek át, mert elfeljtem őket, pl amikor lerakom a telefont
  • nehezen jegyzek meg számokat évszámokat, születés és névnapokat
  • előadások hallgatása jól megy, ha nem tartanak egyben két órát, kb. 45 percig tudok figyelni, utána már nem, így jegyzetet sem tudok készíteni az óráról
  • neveket nehezen jegyzek meg, sokszor kell hallanom, hogy megjegyezzem
  • rossz az időérzékelésem
  • térbeli tájékozódás nehezen megy
  • nehezen idézem fel az elolvasottakat, sokszor kell elolvasnom egy 10-20 soros bekezdést, ahhoz, hogy tudjam mit olvastam, de megtanulni még így sem tudom, csak ha erőssen memorizálom
  • jegyzetelni nehezen tudok, mert nem látom egy szövegben a lényeget
  • egymáshoz hasonló szavakat olvasáskor összekeverem és az idegen, vagy hosszú szavakat nehezen olvasom el
  • nehezen használom a szótárat, csak úgy megy, ha elmondom magamban az abc-t, vagy az abc egy részét, ami környékén lehet a keresett handzó
  • írásban viszonylag jól fejezem ki magam
  • nehezen ejtek ki ismert és általam használt szavakat, mert nem jutnak eszembe
  • beszéd közben gyakran keresem a mondatba illő szavakat, hogy változatos legyen a nyelvhasználatom, ha nem sikerül, akkor elég butának érzem magam és szerintem mások is annak tartanak, ilyenkor nem folytatom, amit elkezdtem
  • hangosan olvasni nem szeretek, mert szégyenlem, hogy nem tudok jól olvasni és kínos, ha észreveszi valaki a hibámat
  • nem szeretem a feliratos filmeket, mert nem tudom végigolvasni őket, túl lassan olvasok
  • ha nem értek egy problémát (matematika tanulásra jellemző) akkor nem tudom megtanulni, hiába próbálom bemagolni, elfelejtem, amit tanultam
  • az olyan könyveket, amiben nincs színes ábra, grafikon, stb, csak folyamatos szöveg, nem tudom tanulásra hasznáni
  • gyakran kérem el ismerősök tankönyvét, és azt tanulom, amiket ők aláhúztak, mert nem tudom kiszűrni a lényeget egy szövegből
  • rossz a helesírásom

Erősségeim:

  • labdajátékokban jó vagyok
  • jó a kézügyességem
  • szépen írok (külalak)
  • jól tájékozódom, nem tévedek el, nagyon könnyen és pontosan megjegyzem a helyszínt, a tájat, amit nem is felejtek el
  • aránylag jól tudok fejben számolni
  • írásbeli munka elkészítése nem okoz gondot
  • a technikai eszközök használata jól megy, például jó érzékem van a mechanikai eszközök szereléséhez, hobbym a barkácsolás, azok a dolgok, amiket kézzel kell csinálnom jól mennek, mind utasításra, mind úgy, hogy nekem kell kitalni, hogy hogyan csináljam meg
  • kreatív vagyok
  • rendkívül jó az arcmemóriám, arcokat soha sem felejtek el
  • több dolog elvégzése egy időben jól megy, nem okoz nehézséget
  • nagyon pontos a hangérzékelésem, és jó a zenei hallásom is
  • szeretm a feleletválasztós teszteket, ha van rá elég idő, hogy végig gondolhassam
  • számomra érdekes dolgoban jól meglátom az összefüggéseket
  • jó probléma-megoldó képességem, minden akadályt megpróbálok leküzdeni

A leírtak alapján, lehetséges, hogy diszlexiás vagyok, vagy valamilyen egyéb tanulászavarom, vagy problémám van?

Előre is köszönöm válaszát!

Bea

Kedves Bea!

A felnőtteknél inkább már diszlexiás maradványtünetekről beszélünk, hiszen mint Ön is, írni olvasni számolni megtanult, és bár vannak nehézségei, végeredményben ügyesen használja ezeket a kultúrtechnikákat a felsőfokú tanulmányai során.

Amit a memóriájáról, figyelméről, a gyors kimerülésről ír, annak valóban lehet ilyen - diszlexiás - magyarázata.

Ebben a korban is lehet és érdemes javítani az összpontosítás képességét, és magát az olvasást is - igaz, meglehetősen időigényes dologról van szó. De még ennél is fontosabb, hogy sok olyan probléma, a tanulással, renddel kapcsolatos hiányosság, amit eddig "butasággal", jellembeli, fogyatékossággal, akaratgyengeséggel stb. magyarázott, most egyszerre megérthető és elfogadható lesz.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva

 

 

B és D betűtévesztés két éves korban

Kedves doktornő!

Lehet hogy korai a kérdésem, de szeretném megtudni, hogy diszlexia tünetére kell gondolni ha 2 éves kislányom a b és d betüt keveri pl bod; vagy ez még ilyen kis korban nem arra utal.

Válaszát előre is köszönöm

Kedves Anyuka!

Kétéves korban még teljesen normális az olyan betűtévesztés, amit említ. A nagycsoportos gyermeknél kell célzottan korrigálni a beszédhibát, az iskolakezdéskor már valóban hátrány, ha még beszédhibája van.

De a beszédhiba önmagában még nem jelzi előre a diszlexiát, igaz, ha korrigálatlan marad, ez is sokszor okoz nehézséget az olvasás írás tanulásában.

A beszélni tanuló 2-4 éves gyereket nem kell kijavítani, ha hibázik. Fontos, hogy sokat beszéljünk vele, hozzá szép magyar nyelven, meséljünk neki minél többet, játsszunk vele nyelvi játékokat, mókás párbeszédeket, tanítsuk mondókákra, dalokra.

A tévézés három éves korig többet árt, mint használ. Utána is lehetőleg csak jó gyerekfilmeket nézzen, és beszéljük meg vele mindig a látottakat.

Üdvözlettel:
dr. Pusztai Éva