Napokon belül új közoktatási törvényt fogad el a parlament. Gigászi küzdelemben csapnak össze a politikai és a lobbi érdekek a törvénytervezet körül. A vihar füstjétől nehéz tisztán látni. Látni például a gyereket, azt, aki most kezdi az iskolát, és mondjuk 2025-ben lesz felnőtt, adó és járulék(!) fizető állampolgár. Milyen most az az iskolarendszer valójában, ahova ez a kis ember belép?

Egyre gyengébb pedagógusokat képezünk

Az elmúlt húsz évben folyamatosan veszít viszonylagos presztizséből a pedagógus szakma és a pedagógusokat képző felsőoktatás. Egyre gyengébb felkészültségű fiatalok kerülnek a pályára, és az ott töltött évek alatt sem történik velük csoda…   Monoton csökken a pályakezdő pedagógusok között az egyetemet végzettek aránya, ma már szinte csak  főiskolát végzettek maradnak a pályán.

Eközben az oktatás nemzetközi élvonalába került országokban épp az ellenkező irányú folyamatok zajlanak. Felismerték, hogy a közoktatás minősége az országok versenyképességének az alapja.  Finnországban és Dél-Koreában alsó tagozatban is kizárólag egyetemet végzettek taníthatnak, ezekben az országokban a pedagógusokat képző egyetemekre a jelentkeznek a legtöbben, ide a legnehezebb bejutni.

Avítt a tanítás módszere

A gyenge iskolai teljesítménynek, a tanulási nehézségeknek sokféle oka lehet, olyanok is, melyekre egyáltalán nem gondol a gyermekéért aggódó szülő. Tanácsadásunkon a megfelelő tesztekkel, vizsgálatokkal és a szakértő tapasztalatával ilyen esetekben is megtaláljuk a megoldást. Sokszor már az is segít, hogy ilyenkor másként kommunikál egymással a szülő és a gyerek. A tanácsadó jelenléte megszakítja a dac, sértettség, fenyegetőzés, ígérgetés jól ismert otthoni forgatókönyvét. Ettől mindkettőjükben új felismerések születhetnek, ami már a változás előszobája. Ám az iskolai teljesítmény tartós javulásához gyakran ennél több kell: szakszerű fejlesztés, hiányzó készségek kialakítása, megerősítése, ügyes tanulási technikák begyakorlása. Vagyis a problémákra mindig személyre szabott megoldást keresünk.

Íme három tanácsadás összefoglalása: a probléma, ahogy a szülők látták, aztán a megoldás.

Dorka (1. osztály) - olvasási problémák

Nem tudom a 10 éves fiamat rávenni, hogy először a kötelező feladatait végezze el és utána jön a többi. Vegyesen haladunk , egy lecke egy kis tv , egy kis lecke egy kis net, és nyújtjuk a tanulást a végsőkig. ÉN IS OKA VAGYOK TUDOM, de mit tegyek, hogy mégis partner maradjak, ne egy agresszor?

Kedves Éva!

A lányom most 6.osztályos. Véleményem szerint értelmes, intelligens kislány, de a jegyei katasztrofálisak. Alsó tagozatban jó tanuló volt, bár már akkor is adódtak szövegértési problémái, illetve nagyfokú a figyelmetlensége ( ? ), ami miatt sorra elszúrja a dolgozatait. ( rendszeresen félreértelmezi a feladatokat...) Tavaly fő tárgyakból hármasra sikerült az év vége, idén még a hármast sem érte el, kettesek, egyesek gyülekeznek minden tantárgyból az ellenőrzőben. Kínszenvedés leültetni őt a könyv mellé, olvasni gyűlöl - még az újságban egy őt érdeklő kép alatti feliratot sem hajlandó elolvasni ! - és a viselkedése is egyre jobban aggaszt. Egyre ingerültebb velem is, semmi sikerélménye nincs, tavaly még küzdött valamelyest, most azt látom rajta, hogy teljes az érdektelenség minden tantárgy iránt. Feladta.

Válaszát előre is köszönöm !

Kedves Éva néni!

A kislányom 2. osztályos. Megdöbbentően jól megtanították olvasni. 3 nap alatt elolvasott 100 oldalt a Fekete szépség című könyvből, csakúgy iskola mellett. Olvasni és szerepjátékokat szeret játszani, csak és kizárólag kitalált állatokkal. Vagy ő gondoskodik róluk, vagy ő lesz egy kicsi állatka és nekem kell befogadni. Ja, társasjátékozni is szeret, meg barkácsolni. A szabad idejében ezeket soha nem keveri. Órákon át csinál egy dolgot. és nem unja meg. A mesefilm nézéssel is így lenne, de azt tudatosan kiiktattam az életéből, mert hihetetlenül irtja a kreativitását. Soha nem keveri a tevékenységeket. Vagy ezt vagy azt csinálja. Ez így normális?

Üdvözlettel: G. I. Szilvia

Bármilyen hihetetlen, ma már a felsőoktatásban is komoly probléma, hogy sok hallgató gyengén olvas és alig érti amit olvas. Neves egyetemeink némelyikén szövegértési kurzust indítanak a gólyáknak, mivel az a tapasztalat, hogy az alapvető kultúr-technikával az olvasással, és az olvasottak megfelelő értelmezésével az elsősök húsz-negyven százaléka hadilábon áll. Tanácsadói munkámban sem ritka az olyan fiatal felnőtt, aki felsőoktatási tanulmányai elején szembesül a ténnyel: nem érti a jegyzetet, tankönyvet.

Felhígult a felsőoktatás

Ennek az aggasztó jelenségnek az egyik oka kétségkívül a magyar felsőoktatás felhígulása. Sok helyre ijesztően kevés tudással is be lehet jutni, a létükért küzdő intézmények pedig, százszor is meggondolják, hogy szigorítsák a felvételi követelményeket.

A hallgatók oldaláról nézve mindezt, az a kérdés, hogyan szerezhetek diplomát annak ellenére, hogy lassan, pontatlanul olvasok, és igen nehezen hámozom ki a szöveg értelmét?

"A lányom hatodikos, és otthon szinte sose tanul. Kizárólag abból él, ami az iskolában ráragad - igaz abból elég jól. Hogyan vehetném rá, hogy otthon is tanuljon, hiszen akkor játszva lehetne kitűnő?" - kérdezi egy levélírónk.

Szögezzük le elöljáróban, hogy mint oly sok más dologban a "mennyit kell tanulni?" kérdésében is eltérő a szülők és gyerekeik logikája. A legtöbb szülő akkor nyugodt, ha a gyerek sokat tanul otthon, mert így érzi biztosítottnak a másnapi sikert. A gyerekek viszont - csaknem kivétel nélkül - a lehető legkevesebb időt szeretnének a tanulással tölteni. Ez egyébként a szülőkkel is így volt gyerekkorukban, csak már nem emlékeznek rá...

Ebből az alapállásból kétféle stratégia következik:

1. figyelek a suliban, és szabad a délutánom

2. otthon tanulok, amennyit nagyon muszáj

Mind a két stratégia egyaránt hozhat sikert és kudarcot is. Van, akinek elég a jó jegyekhez, hogy figyel az órákon, van, akinek ebből csak kettesekre futja. Van, aki délutánonként négy-öt órát görnyed a tankönyvei felett, másoknak egy óra otthoni készülés elég a jó jegyekhez.

A szülők döbbenten állnak, amikor a gyerek néhány héttel a nagy lelkesedéssel várt iskolakezdés után kifakad: "Én úgy unom az iskolát!" Mi történhetett?

Elég volt ennyi az iskolából!

Mit lehet tenni, ha elsős gyerekünk a fenti mondattal lepi meg októberben az elképedt szülőket? Sőt hozzáteszi, hogy holnap már nem is akar menni, itthon sokkal jobban érzi magát, és tud ő tanulni egyedül is, vagy az anyuval. A szülők érthetően megütköznek a gyerek szenvedélyes ellenérzése láttán, próbálnak valami perdöntő, frappáns választ adni, de többnyire tanácstalanok. Nem is értik a helyzetet, hiszen olyan jól indult minden, már egy éve lelkesen készült a gyerek az elsőbe, táskával a hátán járkált hetekkel korábban, ki-be rakosgatta taneszközeit. Az első hetekben lelkes beszámolókat tartott, és szépen gyűltek a piros pontok, képecskék, tündérkék vagy a mosolygós bohócok. Mi történhetett, ami elvette a kedvét, vajon miért apadt el a lelkesedése, az érdeklődése?  Egyáltalán nem ritka az ilyen jelenet az első osztályosok körében. Többféle oka lehet, s ennek megfelelően a tennivaló is változik esetről esetre.

Jó napot kívánok!

Az lenne a kérdésem, hogy mi olyankor a teendő, amikor nappal egyáltalán nem megy a tanulás? Csak akkor "fog az agyam", ha már besötétedett. Nappal egyszerűen elmegy az idő úgy, hogy semmit nem tanultam. Akkor is így van, amikor este 10-kor már alszok.

Megpróbáljak ezen változtatni? Vagy törődjek bele és tanuljak este?

Előre is köszönöm a válaszát!

Üdv: Kitti

Kedves Kitti!

Mi emberek már csak ilyenek vagyunk – sokunknak kisebb nagyobb katasztrófákra van szükségünk ahhoz, hogy változtassunk a szokásainkon. A tanulási nehézségek a kisebb katasztrófák közé tartoznak – szerencsére. De a változás ebben az esetben is ugyanarra a srófra jár, hiszen nincs külön tanuló énünk, mindig a teljes ember, a személyiségünk egésze hozza a döntéseket.

Kedves Éva,
A tanácsát szeretném kérni. 6 osztályos gimnáziumba szeretnénk iratni 12 éves fiamat. A lehetőségeimhez képest próbáltam feltérképezni, hogy mely iskolákba érdemes gondolkodni. Alapvetően két irányban tájékozódtam:
1. klasszikus-poroszos iskolák (Radnóti, Fazekas, Berzsenyi)
2. alternatív-alapítványi iskolák (AKG, Politechnikum)
A fiam alapvetően művész beállítottságú és kissé zárt természetű gyermek, különös rajz tehetséggel megáldva és ezen kívül a matematika áll közel hozzá. Jó eszű, tehetséges gyerek, de nem túl agilis, tehát időnként noszogatni kell a tanulásban. Egyelőre nem igazán tudok dönteni a két fent említett irány közül, illetve megköszönném ha írna nekem esetleg további javaslatokat, mely iskolákat tartja érdemesnek a próbálkozásra.