A diszlexia azt jelenti, hogy a más területeken jól teljesítő gyerek az olvasást, írást és/vagy számolást feltűnően nehezen sajátítja el.

A legújabb kutatási eredmények megerősítik, hogy a diszlexiának az esetek nagy részében örökletes, biogenetikai alapja van. Már olyan 6 kromoszómarészt találtak a tudósok, amelyek később az írást és az olvasást közvetlenül befolyásolják. E genetikai sajátosságok miatt a magzat kissé eltérően fejlődik, olyan észlelés, érzékelés alakul ki nála, ami a kisiskolás korban megnehezíti az írás és olvasás elsajátítását. Az elsődleges diszlexiát egyéb tényezők - betegségek, családi körülmények, iskolai tapasztalatok - jelentősen befolyásolhatják.

Akkor beszélünk diszkalkuliáról, ha a gyereknek komoly, és tartós nehézséget okoz a számlálás, a számfogalom, a nagyságrendek megértése, az alapműveletek alkalmazása. A diszkalkulia közvetlen okát még kutatják, de valószínű, hogy a diszlexiához hasonló, genetikai eredete van.

Ha egy egyébként jó képességű, intelligens gyereknek váratlanul komoly nehézségei támadnak az írás/olvasás/számolás megtanulásával és használatával. A legfeltűnőbb jel, hogy a diszlexiás/diszkalkuliás gyerek csak nagy nehézségek árán, átmenetileg képes figyelni a számokra, betűkre. Ugyanez a gyerek más, nem betűkkel, számokkal kapcsolatos tevékenység közben, például legozáskor, társasjátékban kitartóan tud figyelni.

Akkor beszélhetünk diszlexiáról, ha egy gyereknek az írás/olvasás elsajátítása során a sajátos érzékelése miatt vannak tipikus nehézségei. Erre utal, ha újra meg újra, akaratlanul elkalandozik a figyelme, és emiatt jellegzetes érzékelési hibái, tévedései vannak.

Különböző okai lehetnek annak, ha egy gyerek gyengén ír/olvas vagy számol. A diszlexiát biogenetikai okok váltják ki, így ezek az okok egy életen át megmaradnak. A diszlexiások ebből adódó figyelmi és érzékelési gyengeségét azonban szakszerű módszerekkel korrigálni lehet. A nem genetikai eredetű írás/olvasás/számolás probléma hátterében általában egyéb okok vannak: családi problémák, rossz pedagógiai módszerek, pszichés zavarok, esetleg krónikus betegség stb. Azért fontos a kétféle eredetet megkülönböztetni, mert másféle segítségre van szüksége a diszlexiásnak mint az egyéb okból gyengén író, olvasó stb. gyereknek. Míg az utóbbiak esetében általában elegendő az elmulasztottak pótlása, és a megfelelő gyakorlás, a diszlexiásoknak másféle fejlesztésre is szükségük van. Ők csak akkor tudnak megfelelően olvasni/ írni/számolni, ha begyakorolják, miként lehet a könnyen elkalandozó figyelmüket összpontosítani, és ezáltal képessé válnak arra, hogy pontosan észleljék a betűket, számokat.

A lakóhely szerinti Nevelési Tanácsadók szakemberei erre rendszeresített tesztek alapján állapítják meg, hogy a tanulási probléma hátterében diszlexia vagy valami más ok van. A pedagógiai tesztek mellett szükség esetén pszichológiai, neurológiai, érzékszervi -látás, hallás - vizsgálatra is sor kerül.

Leghamarabb az első osztály második félévében. Addigra derül ki, miként tud bánni a gyerek a szimbólumokkal /betűkkel, számokkal/. Már óvodás korban vannak bizonyos előjelei az eltérő érzékelésnek és a figyelmi problémáknak, de ezek nem mindig vezetnek diszlexiához/diszkalkuliához.

Ahogy az elnevezés is mutatja, az intelligenciateszt bizonyos szellemi képességek színvonalának mérésére szolgál. De a két tényező, nevezetesen a diszlexia és az intelligencia nem függ össze. Magas vagy alacsony intelligenciájú emberek ugyanúgy lehetnek diszlexiások.

A diszlexiások olvasása, írása, nagyon különböző lehet attól függően, hogy jó vagy rossz napjuk van, képesek figyelni a feladatra, vagy sem. Előfordul, hogy egyik nap szinte hibátlanul olvasnak, alig van helyesírási hibájuk, másnap azonban akadoznak, kihagynak, szarvashibákat ejtenek. Ezért megbízhatóbb eredményre vezet, ha több, régebbi kézírást vizsgálnak meg a szakemberek, az olvasási próbát pedig többször megismétlik.

Ha a tünetek un. másodlagos diszlexiára utalnak, ki kell deríteni, hogy milyen egyéb tényezők játszanak ebben szerepet. Pl. idegrendszeri, lelki, problémák.

Elsődleges diszlexiáról van szó, ha az írást, olvasást, számolást biogenetikai ok nehezíti, emiatt a számok, betűk érzékelésére, beazonosítására szolgáló agyi területek eltérően működnek. Ezt a problémát szakszerű és idejében alkalmazott pedagógiai módszerekkel meg lehet szüntetni. Másodlagos diszlexiáról akkor beszélünk, ha az előbbi problémához, azért mert nem ismerték fel idejében, vagy nem kapott a gyerek szakszerű segítséget, "szövődményszerű" egyéb problémák társulnak: pszichés zavarok, testi panaszok stb.

A diszlexiás gyerekek valóban gyakran figyelmetlenek, és nyugtalanok, de ennek a legtöbbször az az oka, hogy a szokásos pedagógiai módszerek, iskolai elvárások egyáltalán nem veszik figyelembe az ő speciális információfeldolgozási adottságaikat. Ilyenkor a gyerek a számára megoldhatatlan feladat miatt frusztrált, nyugtalan, figyelmetlen. Ha a figyelmetlenség, nyugtalanság csak az iskola megkezdése után lép fel, akkor a diszlexia a magyarázat. Ugyanakkor vannak olyan gyerekek, akik a diszlexiájuk mellett figyelemzavarosak, vagy hiperaktívak is. Ilyen esetekben azonban már óvodás korban vagy még előbb jelentkeznek ezek a tünetek.

Valóban elég sok híres emberről, tudósról, művészről, politikusról jegyezték fel, hogy diszlexiás volt: Azt azonban még nem tudjuk, hogy a két dolog a kiemelkedő tehetség és a diszlexia milyen összefüggésben van egymással, ezért semmiképpen sem lehet kijelenteni, hogy maga a diszlexia a tehetség forrása. Ugyanakkor sok diszlexiás rendelkezik olyan képességekkel, melyek igen hasznosak: ilyen például a jó vizualitás, térlátás, holisztikus gondolkodás, képesség arra, hogy a dolgokat összefüggéseiben, a maguk egészében lássa. Ugyanazok a tényezők, melyek nehézséget okoznak az írni-olvasni tudásban, alapjai lehetnek a kiemelkedő pozitív tulajdonságoknak. Például azok, akik nehezen tudnak úgy megoldani egy problémát, ahogy mások teszik, találhatnak ügyesebb utakat, módokat, melyek nagyobb kreativitást és eredetiséget igényelnek. Ezt a képességet gyakran lehet diszlexiásoknál felfedezni. Néhányan úgy gondolják, hogy ezeket a sajátosságokat épp az írni-olvasni tudás elsajátításában fellépő nehézségek miatt fejlesztik ki.

Minél fiatalabb, annál többet segíthetünk játékos gyakorlatokkal, ezek fejlesztik az érzékelését, testi ügyességét. Olvassunk neki minél többször dallamos mondókát, verset, énekeljünk vele együtt jó ritmusu dalokat. Egyre hosszabb szóláncok emlékezetből való visszamondása, ritmusok, tapssorozatok visszaadása nagyon jó hatású. Fa és műanyag betűformák tapintás alapján való felismerése, betűk készítése gyurmából vagy agyagból, később szavak összerakása, majd szétszedése. Ügyességi gyakorlatok, pl. labdaeldobás, elkapás, elrúgás, ugrások, egyensúlyozási gyakorlatok, indiánszökellés, ugróiskola.

A legtöbb diszlexiás valamilyen szinten megtanul olvasni, írni, de megfelelő korrekció nélkül akár egész életében kerüli a betűket, az írásbeli feladatokat, szégyelli, tagadja a problémáját, butának, fogyatékosnak érzi magát. Ez a lelki teher néha, nagyobb károkat okoz, mint maga a diszlexia. Felnőtt korban is jelentős eredményeket lehet elérni megfelelő módszerekkel, mindenekelőtt a figyelem fejlesztésével és a nyelvi alapok megerősítésével, szükség esetén újraépítésével.

Vannak jellegzetes eltérések, de a laikusok számára nem könnyű megkülönböztetni ezeket a hibákat A diszlexiások hibái többnyire az észlelés hibáiból adódnak, és elég jellegzetesek: betűkihagyás, szótagcsere, ékezetek hiánya, hasonló formájú, vagy hangzású betűk felcserélése, pl. d és b. A gyenge helyesírók ezzel szemben a legtöbbször a nyelvtani szabályok ellen vétenek, vagy azért mert nem ismerik azokat, vagy azért mert gyakorlatlanok.

Mivel a diszlexiát kiváltó agybeli, gondolkodásbeli, az információ feldolgozásában mutatkozó eltérés, másság megmarad, az okot nem lehet megszüntetni. Megfelelő fejlesztéssel, korrekcióval azonban csökkenthető, szerencsés esetben felszámolható a következmény, vagyis az írásban, olvasásban, számolásban mutatkozó zavar.

A diszlexiások aránya szerte a világon kb. 15 %, akiknek egyharmada nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megtanulni írni/olvasni/számolni a hagyományos iskolai módszerekkel. Sokan egész életükben szenvednek ennek a következményeitől, anélkül hogy akár sejtenék, nem az észbeli képességeikkel van baj.

A korai felismerés és a szakszerű, személyre szabott és következetes fejlesztés mellett a környezet - iskola és a család - támogatása , megértése elengedhetetlen. Fontos, hogy a környezet tudja: a diszlexiások ugyanarra az eredményre sokszor más módszerekkel jutnak el a hétköznapi életben, vagy a tanulásban.

A gyenge/hibás/lassú írás olvasás számolás csak a tünete a diszlexiának, de nem a gyökere. A figyelem és az észlelés/érzékelés fejlesztése nélkül nincs tartós siker. A túlzott, mechanikus gyakorlás sokszor az ellenkező hatást váltja ki: a sikertelenséget látva a gyerek végképp elveszítheti az önbizalmát.

A diszlexia azért alakul ki, mert a szimbólumok - számok, betűk - észlelése, érzékelése lassabb, elmosódottabb és ez megnehezíti az írás és olvasás elsajátítását. A diszlexia korrekciója abból áll, hogy, fejlesztik, javítják a gyerek észlelését, figyelmét és a szokásosnál sokkal lassabban tanítják meg írni, olvasni, számolni. A technikai segédeszközök hasznosak, de nem helyettesítik a személyre szabott fejlesztést.

Nem minden esetben, de elég gyakran komoly nehézségeik vannak a diszlexiásoknak az idegen nyelvek tanulásakor.

Amit a diszlexiáról tudunk, annak nagy részét az elmúlt 10-15 évben tárta fel a tudomány. A ma tanító pedagógusok többsége főiskolai, egyetemi tanulmányai során nem kapott erről a problémakörről megfelelő ismereteket. A továbbképzés pedig valószínűleg nem elég alapos, nem terjed ki mindenkire.

A diszlexiás gyerek kicsit másként észleli a világot, elsősorban a betüket, számokat, vagyis a szimbólumokat, mint a többiek, ezért nevezhetjük "másként tanulónak" Ez a "másság" azonban nem betegség, nem fogyatékosság, Leginkább ahhoz hasonlítható, ha valakinek nincs jó hallása, vagy kézügyessége. Az idejében felfedezett diszlexia megfelelő pedagógiai módszerekkel korrigálható. De ha ez nem következik be, akkor mintegy szövődményként, nagyon gyakran kialakulnak olyan pszichés problémák, amik betegséggé is válhatnak.

A tanulási problémák, ezen belül a diszlexia kutatása újkeletü. Több tudományág foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és mindegyik megpróbálja a saját fogalmi rendszerében magyarázni. Alig száz éve, először orvosok írták le az akkor szóvakságnak keresztelt jelenséget, ők testi, érzékszervi, agyi rendellenességgel magyarázták a tüneteket. A pszichológusok másfelől közelítették meg a dolgot, csakúgy mint a gyógypedagógusok, a logopédusok. Csak az utóbbi néhány évben, a számítógépes képalkotó eljárások és a genetika fejlődése tette lehetővé, hogy eljussunk a diszlexia gyökeréig, de még mindig nagyon sok a fehér folt a tudásunkban.

Sajnos a diszlexiát gyakran csak akkor veszik észre, vagy veszik komolyan, amikor már magatartási, esetleg testi tüneteket is okoz az éveken át tartó sorozatos kudarc. Az a gyerek, aki a többiekétől eltérő érzékszervi észlelése és a betűk számok világában kevésbé kitartó figyelme miatt egyre jobban lemarad a többiektől, elkerülhetetlenül szorongani kezd. Ha később sem segítik a számára elengedhetetlen speciális olvasás-írás-számolás tanítási módszerekkel, kialakul a diszlexia. Ilyenkor a gyerek már valósággal fuldoklik a teljesíthetetlen elvárások tengerében. A hibákhoz hamarosan magatartási problémák is társulhatnak, megjelennek a pszichoszomatikus tünetek - nyugtalanság, fejfájás, gyomorpanaszok, szédülés, alvászavar, dühkitörések. De még ilyenkor sem mindig ismerik fel az eredeti okot, és a következményként, szövődményként fellépő tünetek orvoslása kezdődik, általában sikertelenül, hiszen az alapprobléma - hogy a gyerek nem tanult meg megfelelően írni/olvasni - megmarad.

Az iskola az a hely ahol a problémák jelentkeznek, és itt találkozik a gyerek nap mint nap egy pedagógiai képzettségű személlyel - a tanítójával. Az lenne a logikus és megnyugtató, ha a diszlexiagyanús gyereket a pedagógus kérésére az iskolában haladéktalanul megvizsgálna egy ehhez értő szakember, aki a továbbiakban vagy maga végezné el a szükséges fejlesztést, vagy gondoskodna erről. Sajnos ez ma csak nagyon kevés helyen valósul meg automatikusan. Az esetek többségében évek telnek el megmagyarázhatatlan kudarcokkal. Jó esetben a tanulási nehézségek miatt aggódó szülő maga viszi el a gyereket a Nevelési Tanácsadóba. De még a diszlexia megállapítása után sem kap a gyerek automatikusan megfelelő fejlesztést. Sajnos a közoktatási törvény sem mondja ki egyértelműen, hogy kinek mi a feladata és felelőssége a diszlexiások korrekciója során.

Bonyolult és még ma sem minden részletében megismert jelenség a diszlexia - és sok mai pedagógusnak egyszerűen hiányoznak a témába vágó ismeretei. Azok az intézmények -iskolák, nevelési tanácsadók, és szakemberek -logopédusok, fejlesztő pedagógusok -, akiknek hivatalból, a közoktatási törvény alapján segíteniük kellene a diszlexiás gyerekeknek, kevesen vannak, túlterheltek, és néha nincs is megfelelő szakmai módszertani hátterük. A jelenlegi nagyon zavaros helyzetben sokan a homokba dugják a fejüket.

Sajnos az iskolák szinte kizárólag a verbális és matematikai intelligenciát értékelik - ez mutatkozik meg az írásban, olvasásban, számolásban. Az életben olyannyira fontos egyéb intelligenciákról - társas, mozgásos, vizuális, manuális, metakognitív azaz nagyobb összefüggéseket felismerő - alig vesz tudomást a legtöbb iskola és pedagógus. Márpedig a diszlexiás gyerekek jó, vagy egyenesen kiemelkedő képességei gyakran épp ezeken a területeken jelentkeznek.