Rájöttem arra, hogy önbecsapás volt azzal áltatni magam, hogy zenehallgatás mellett valóban tudok tanulni.
Hasznos az iskolai órákon odafigyelni, mert így itthon sok időt takarítok meg.
Hasznos, hogy megtudtam, hogyan kell egy szöveg megtanulásához hozzáfogni. Tévedtem, amikor úgy gondoltam, hogy ha csak olvasgatom a szöveget, ezzel el lehet sajátítani valamit.

Már csak egy óra van ennek az egész tanfolyamnak a végéig és azt szeretném elmondani, hogy amíg itt voltam, rájöttem, hogy ez az egész a tanulás megtanulására megy ki. Örülök hogy részt vettem ezen a tanfolyamon, mert már értem miért fontos a tanulás, hogyan kell beosztani az időmet, mit tegyek, hogy legyen kedvem, energiám a tanuláshoz. Másképp ez nem megy.

Jó módszereket ismertem meg, amikkel szerintem sokkal jobban tudok majd teljesíteni.

Nekem nagyon hasznos volt ez a hétvége. Ha azok alapján tudom folytatni a tanulást, amit itt megtanultam, biztos javulni fog az iskolai eredményem.

Amit itt tanultam azt biztos fogom használni a tanulásban. Jó volt a társaság. Jól éreztem magam. Felírom egy papírra magamnak, hogy nagyon szeretném a motoros vizsgát letenni.. Remélem, beválik ez a módszer.

A gyermekek életük első három évében jószerivel maguktól tanulnak meg járni, beszélni, gondolkodni. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy az iskolai feladatok teljesítéséhez is elég ugyanaz az akarat, szorgalom, kitartás, ami a kicsiket jellemzi, miközben a bonyolult mozgásformákat, a nyelv törvényszerűségeit és a világ működését tanulják.

De ez nem így van. Míg a kisgyermek minden érzékszervével, teljes aggyal és egész testtel, a tapasztalatból kiindulva tanul, az iskolást meglehetősen elvont világ fogadja, ahol a tudás a betűk, számok, az írás, olvasás, számolás absztrakt formáiban jelentkezik. A tanulásnak, és bármiféle szellemei munkának ugyanolyan technológiája van, mint a homokvár építésének, de az előbbit tapasztalati úton csak igen lassan és sok hibával tudjuk felfedezni.

Vagyis tanulni meg kell tanulni - mégpedig a próba szerencse módszernél gyorsabban, hatékonyabban. Ahogy úszni is az fog ügyesebben, akinek profi oktató megtanítja a célszerű mozgáselemeket, a tanulást is lehet, sőt kell tanulni - lehetőleg minél korábban.

A tanulás módszertanának ismerete már alsóban is nagyon hasznos lenne, felsőben egyértelműen látszik ennek hiánya, a középiskolában pedig sok bukásnak a magyarázata, hogy a diáknak fogalma sincs miként "varázsolhatná" a saját fejébe a tankönyv információit.

Kevés, ha azt mondjuk a gyereknek: figyelj, koncentrálj, olvasd el újra! Ha nem tudja beosztani a napjait, nyilvántartani a tennivalóit, megtervezni a délutáni tanulását, ha nem képes megtalálni a tananyag lényegét, azt saját szavaival önállóan elmondani, nem érti a szakkifejezéseket - a középiskolai kudarcot borítékolni lehet. Ilyenkor már kevés a jó memória, ami általánosban esetleg még kisegítette - az órán hallottakból a gimnáziumban nem nagyon lehet megélni. Elengedhetetlen a tankönyvi szövegek ügyes feldolgozása, a lényeg memorizálása, és a visszaadás begyakorolt készsége.

A tanulási problémák okai vagy következményei között szinte mindig felbukkan a túlzott aggodalmaskodás, az önbizalomhiány, és a tartós szorongás. Ezért szerepel szolgáltatásaink között a sok országban sikerrel alkalmazott Merész Macska program, ami megtanítja a gyerekeket arra, miként csökkenthetik saját maguk a saját szorongásaikat.

A mai gyerekek lényegesen jobb körülmények között élnek, mint szüleik, nagyszüleik, mégis sokkal többet szoronganak, idegesebbek, mint a korábbi nemzedékek tagjai, gyakrabban betegszenek meg lelki eredetű kórokban. Soha nem fájt ennyit a gyerekek feje, mint manapság, a testi okok nélkül fellépő hányinger, gyomorgörcs, szédülés a 10-12 évesek 60%-át sújtja rendszeresen.

A problémák láttán a szülők, pedagógusok, pszichológusok hajlamosak arra, hogy a gyerekek terheinek a csökkentését sürgessék, mondván, túl sokat kell tanulniuk már a kisiskolásoknak is. Ez azonban nem megvalósítható megoldás, hiszen az egymást követő nemzedékeknek vitathatatlanul egyre nagyobb tudásra van szükségük ahhoz, hogy eredménnyel tudjanak bekapcsolódni a munka világába, jó állást kapjanak, eligazodjanak a világ dolgaiban. Csak a másik út járható: a gyerekek stressztűrő képességét, problémamegoldó technikáit kell javítani. Erre annál inkább szükség van, mivel az WHO előrejelzése szerint az elkövetkező évtizedekben a lelki eredetű, mentális kórok kerülnek világviszonylatban a betegségek gyakorisági listáján az első helyre.

Mit tesz a pesszimista, és mit az optimista ember, ha az élettől egy hatalmas citromot kap? Az előbbi úton útfélen így panaszkodik az őt ért méltánytalanságról: mit kezdjek ezzel a savanyú vacakkal? Eközben az optimista már élvezettel kortyolja a citromból készített ízletes limonádéját. Tapasztalatból tudjuk, hogy citromról szóló példabeszéd nem alaptalan. A pesszimista ember folyton panaszkodik, rémeket lát, könnyen lesz depressziós, és sokkal nehezebben mászik ki a nehéz élethelyzetekből. Az optimista ezzel szemben mindig a helyzet ügyes megoldását keresi, nem kesereg túl sokat, elszántan a lehetőségeket, a jövőt fürkészi.

A legtöbb szülő tudja, hogy, hogy nemcsak ő, hanem a gyermekek is komoly stresszben töltik mindennapjaikat. Mégis, ha a túlzott megterhelés, a teljesíthetetlen, vagy ellentmondó elvárások miatt baj van a gyerekkel, csak ritkán gondolunk arra, hogy esetleg a stressztűrő képességét kellene javítani.

A mai gyerekek általában fizikai biztonságban élnek, többségük anyagi értelemben nem nélkülöz, sokkal ritkább a bántalmazás, mint egy fél évszázaddal ezelőtt, a valaha okkal rettegett gyerekbetegségeket leküzdötte az orvostudomány. Ennek ellenére a mai gyerekek sokkal szorongóbbak, idegesebbek, türelmetlenebbek, mint a korábbi nemzedékek tagjai, többször betegszenek meg lelki eredetű, pszichoszomatikus kórokban. Soha ennyit nem fájt a gyerekek feje, mint manapság, a testi okok nélkül fellépő hányinger, gyomorgörcs, szédülés a 10-12 évesek 60 %-át sújtja rendszeresen. Mind több a rosszul alvó, a szorongó, az agresszív, a fékezhetetlen, a hiperaktív gyerek. Ezek a tünetek nagyrészt azt jelzik, hogy a gyerekek nem rendelkeznek a stressz elkerülésében, oldásában és elviselésében nélkülözhetetlen készségekkel.

A problémák láttán a szülők, pedagógusok, pszichológusok hajlamosak arra, hogy a gyerekek terheinek a csökkentését sürgessék, mondván, túl sokat kell tanulniuk már a kisiskolásoknak is. Ez azonban nem tűnik megvalósítható megoldásnak, hiszen az egymást követő nemzedékeknek vitathatatlanul egyre nagyobb tudásra van szükségük ahhoz, hogy eredménnyel tudjanak bekapcsolódni a munka világába, jó állást kapjanak, az elvárt színvonalon tudjanak élni.