...és a kötelező olvasmányok?

Ha nyár, akkor kötelező olvasmányok- és ennek kapcsán inkább nagyobb, mint kisebb összetűzések a családok többségében. Miért pont ezt, miért ilyen hosszút, miért ilyen unalmasat -és egyáltalán miért kell olvasni, még nyáron is?
Előbb nézzük a dolog praktikus oldalát: hogyan ösztönözzük, segítsük a gyereket a kötelező olvasmány/ok/kal való birkózásban?/ Ha nehezen, hibásan, akadozva olvas, félő, hogy egyedül nem fog a végére érni, válasszuk azt a módszert, hogy ugyanannyit felolvasunk neki, amennyit előző nap egyedül elolvasott. Ezzel ösztönözzük a haladásban, és mégis némi reményt, kapaszkodót adunk, hogy kivergődjön a betűtengerből.

Beszéljünk vele minél többet az olvasottakról, meséljen el kisebb nagyobb részeket, jellemezzen, írjon le szereplőket, stb. Ez a szövegértést segíti, és közben persze ellenőrizzük is, hogy valóban elolvasta.

Ha alsós a gyerek, vagy nagyon nehezen szánja rá magát az olvasásra, segítsünk azzal is, hogy együtt tervet készítünk, melyik nap melyik fejezettel végez, és rendszeresen ellenőrizzük a haladását.

Ha olvasónaplót kell írni, folyamatosan, fejezetenként készüljön, mert még a gyakorlott olvasónak sem könnyű egyszerre felidézni a teljes cselekményt.

Ha olvasás helyett csak a regényből készült filmen nézi meg, vagy a kimásolja a sztorit a Száz híres regény- típusú kiadványokból, azzal kivéd egy rossz jegyet, és mi elkerülünk néhány összeütközést a gyerekkel, de a végén mindenki sokkal rosszabbul jár.










Tovább »
 

Legyen gyerekjáték a tanulás - 1. rész -

"Hatodikos a fiam, és most hogy megkaptuk a félévi bizonyítványt nagyon el vagyok keseredve. Hiába a sok erőfeszítés, egy egész jeggyel gyengébbek az eredmények, mint tavaly. Alsóban tiszta kitűnő volt, tavaly már kezdődtek a bajok, most pedig éppen hogy négyes lett. Pedig minden délután együtt tanulunk, amit nem ért, azt elmagyarázom, akár fel is olvasom neki, a végén kikérdezem, de másnap mégsem jön ki a gyerekből az, amit megtanultunk. Gyakran érthetetlen hibái vannak, főleg a dolgozatokban, amivel persze értékes pontokat veszít. Már azt is gyakoroltuk külön, a dolgozatírást, ugyanannyi időt adtam neki, mint az órán, de az iskolában mintha nem figyelne annyira, mint otthon. Milyen módszerrel vehetem rá a gyereket, hogy jobban figyeljen az iskolában és főleg, hogy ő is akarja a jobb jegyeket?! Arra hivatkozik, hogy mások még rosszabb jegyeket kapnak. Hiába magyarázom órákon át, hogy ez az ő érdeke, csak húzogatja a vállát."

Mellé ülünk elsőben, lelkesen és fáradhatatlanul, aztán mire feleszmélünk, már felsős a gyerek de még mindig képtelen az önálló tanulásra. Gyakran túl sok érzelmet, indulatot viszünk az együtt tanulásba, az iskolai eredmények értékelésébe. Ha a gyerekkel való kapcsolatunk, beszélgetéseink már teljesen leszűkültek a tanulás témakörére, biztos, hogy rossz nyomon járunk. A szülő sose legyen az iskola meghosszabbított keze, hiszen a családunktól mindannyian - mi felnőttek is - azt várjuk, hogy megvédjen bennünket, nekünk adjon igazat, támogasson akár a külvilággal szemben. A gyerek ugyanígy van ezzel, otthon megértést, együttérzést, gyógyírt vár iskolai sérelmeire, kudarcaira. Ha ehelyett kizárólag a fogyatékosságait emlegetjük fel, csak az osztályzatai érdekelnek bennünket, mindenért őt tesszük felelőssé, előbb utóbb elveszítjük a bizalmát, be fog zárkózni. Ráadásul megfosztjuk a lelki egyensúlyt szolgáló nagyon fontos tapasztalástól: van egy hely, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.



Tovább »
 

Életművészek és tanulógépek

"A lányom hatodikos, és otthon szinte sose tanul. Kizárólag abból él, ami az iskolában ráragad - igaz abból elég jól. Hogyan vehetném rá, hogy otthon is tanuljon, hiszen akkor játszva lehetne kitűnő?" - kérdezi egy levélírónk.

Szögezzük le elöljáróban, hogy mint oly sok más dologban a "mennyit kell tanulni?" kérdésében is eltérő a szülők és gyerekeik logikája. A legtöbb szülő akkor nyugodt, ha a gyerek sokat tanul otthon, mert így érzi biztosítottnak a másnapi sikert. A gyerekek viszont - csaknem kivétel nélkül - a lehető legkevesebb időt szeretnének a tanulással tölteni. Ez egyébként a szülőkkel is így volt gyerekkorukban, csak már nem emlékeznek rá...

Ebből az alapállásból kétféle stratégia következik:
1. figyelek a suliban, és szabad a délutánom
2. otthon tanulok, amennyit nagyon muszáj.
Mind a két stratégia egyaránt hozhat sikert és kudarcot is. Van, akinek elég a jó jegyekhez, hogy figyel az órákon, van, akinek ebből csak kettesekre futja. Van, aki délutánonként négy-öt órát görnyed a tankönyvei felett, másoknak egy óra otthoni készülés elég a jó jegyekhez.

Számít persze a tanulással töltött idő hossza, de ennél fontosabb annak a hatékonysága. A gyors felfogóképességű, kitartó gyereknek fele, harmadannyi idő elég, mint egy másiknak. Vagyis a tanulással töltött idő hossza önmagában nem sokat jelent, és főleg nem garantál semmit.










Tovább »
 

Ha te is unod a tanulást...

A tanulási módszerek szakértői már régen kimutatták, hogy az aktív, személyes részvétel megakadályozza, vagy legalábbis csökkenti az unalmat, az íróasztaltól való menekülés vágyát. 

Hogy mit jelent az aktív, személyes részvétel? Azt, hogy saját gondolatainkhoz kapcsoljuk a tanulnivalót, dolgozunk a szöveggel, nem csak olvassuk, hanem személyes, lehetőleg érzelmileg is átszínezett viszonyba kerülünk vele. Gondolj arra, milyen észrevétlenül, mindenféle erőfeszítés nélkül jegyzed meg kedvenc együttesed számainak szövegét. Hogyan lopja be magát a füledbe a sok reklámszöveg? Miért tudsz egy izgalmas film legapróbb részleteire is pontosan emlékezni? Pofonegyszerű a válasz: azért mert érzelem, személyes jelentés kötődik hozzájuk, ettől volt a megjegyzés ilyen hatékony, és ezért marad a emlék ilyen eleven. 

Persze a Bethlen-korszakról szóló történelemleckét sosem tudod annyira személyessé, aktív emlékké tenni, mint egy akciófilmet, de komoly eredményeket lehet elérni okos tanulási technikák alkalmazásával. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy általában a hallottak, 20- %-át, a látottak 30%-át, a látottak és hallottak 50%-át, saját kimondott szavaink 70%-át, aktív cselekvésünk 90 %-át jegyezzük meg. Világos, hogy a célunk: a tanulást a puszta olvasásból aktív cselekvéssé alakítani. 





Tovább »
 

A Nagy Felvételi-Para

Vajon felveszik a gyereket, és ha igen, akkor hova? Családok tízezreiben ez mostanság a legfontosabb téma, amit évről évre nagyobb adag szorongás kísér. Egyre többen úgy élik meg a közép, sőt már az általános iskolába való felvételit, majd az egyetemi főiskolai megmérettetést, hogy ezen a ponton végképp eldől gyermekük sorsa, boldogulása, élete. Ez az pánikközeli reagálás árt szülőnek, gyereknek, a kapcsolatuknak, ráadásul olyan tényekre épít, amiknek egy része csak legenda, oktatási marketing. 

Ma Magyarországon nem iskolai férőhely-, hanem súlyos gyerek hiány van - feleannyi iskolás vesz részt a közoktatásban, mint negyedszázaddal ezelőtt. A mindenféle tagozatokat sokszor csak azért szervezik, mert azzal próbálják odavonzani az egyre fogyatkozó számú kis és nagyobb iskolásokat. A szülők túlságosan komolyan veszik az oktatási marketing fogásokat, és azt hiszik, hogy bármiről lemarad az elsős gyermekük, ha nem kerül be az emelt szintű angol, tánc, hagyományőrző, dráma, stb. tagozatba.

Pedig nem ez számít. Alsó tagozatban egyetlen fontos szempontot érdemes mérlegelni: a tanító személyét, és esetleg az általa választott tankönyveket. Nyugodt, kiegyensúlyozott, tapasztalt tanítót válasszunk, akinek lehetőleg magának is van gyereke, és láttuk a bemutató órán, hogy bánik főleg a lassabban haladó gyerekekkel.





Tovább »
 

Ha sokkolt a félévi értesítő...

Amikor a félévi értesítőben a reméltnél rosszabb jegyek sorakoznak, sok szülő automatikusan külső segítséget, korrepetáló tanárt keres. Gyakran azonban ez sem segít, a drága különórákkal is legfeljebb a bukást lehet megakadályozni. Ilyenkor mindenképpen érdemes kideríteni, hogy miért teljesít valójában gyengén a gyerek. Ennek ugyanis sokféle oka lehet, és persze a megoldás sem ugyanaz. 

Mind több középiskolásnál /is/ tapasztalható a lassú, hibás, felületesen olvasás, nem, vagy alig értik meg az olvasott tananyagot. A háttérben lehet fel nem ismert, nem megfelelően kezelt diszlexia, vagy "csak" gyakorlatlanság. Sajnos annyira keveset olvasnak a gyerekek, hogy diszlexia nélkül is sokan a 9-10 évesek olvasási színvonalán maradnak, miközben már 15-16 évesek. Hiányos a tankönyvek megértéséhez szükséges szókincsük, alapvető logikai összefüggésekkel nincsenek tisztában, gyenge a problémamegoldó apparátusuk. Akinek ilyen nehézségei van, annál az olvasási készségét, és a szövegértését, az anyanyelvi alapokat kell haladéktalanul megerősíteni. Enélkül nincs tartós javulás. 

Ha a korábban jobban teljesítő gyerek jegyei zuhanórepülésben romlanak, ki kell deríteni, mi van a háttérben. Egyszerűen lusta - mondjuk gyakran, pedig a legtöbbször ennél sokkal konkrétabb oka van az érdeklődés elvesztésének. Pl. családi viszályok, válás, anyagi krízis, állásvesztés, hozzátartozó súlyos betegsége, haláleset, költözés, iskolaváltás, tanárokkal való komoly konfliktus, barátoktól való elszakadás, iskolai kirekesztettség, kamaszodás stb. Ezek olyan problémák, amiket részben orvosolni lehet, de legalábbis segíteni a gyereket abban, hogy megbírkózzon velük. 





Tovább »
 

Felnőttként az iskolapadban

Az élethosszig tartó tanulás - Lifelong Learning, azaz 3L - nem kevesebbet jelent, mint hogy csak akkor maradunk versenyképesek a munkaerőpiacon, ha sosem hagyjuk abba önmagunk képzését. Felnőttként, esetleg családos emberként, szakmával, vagy diplomával a zsebünkben újra meg újra iskolapadba kell ülnünk, továbbképzéseken kell részt vennünk, újabb szakmát, vagy diplomát kell szereznünk, idegen nyelvet kell tanulnunk.

Egyre több levelet kapok olyan felnőttektől, akik segítséget kérnek, mert bajban vannak a 3L-lel, nem megy nekik a munka melletti tanulás. Vegyük sorra a tipikus panaszokat, és azt hogy ilyenkor milyen segítséget tud adni a tanulási tréner:

Tovább »
 

Szétszórt a gyerek? Vidd el pecázni!

"Nem tud koncentrálni a leckére, szétszórt, elkalandozik, figyelmetlen, nincs kitartása" - ezeknek a tüneteknek a megszüntetéséhez kérnek leggyakrabban tanácsot, segítséget a szülők.

A figyelmetlenségnek sokféle oka lehet, így a megoldás sem egyetlen mindenható módszer.
Sokszor idegrendszeri éretlenség vagy sérülés váltja ki a figyelmetlenséget. A koraszülöttek, szülési traumát átélt gyerekek közül sokan még iskolás korban sem "érik utol magukat". A hiperaktivitás, és a figyelemzavar mint önálló tünetegyüttes ugyancsak az idegrendszer pontosan még nem tisztázott rendellenes működésére vezethető vissza. A fel nem ismert érzékszervi problémák, -kicsit gyengén hall, vagy lát -úgyszintén kiválthatnak általános figyelmetlenséget. A diszlexia egyik vezető tünete, hogy a gyerek különösen a tanulással kapcsolatos dolgokban figyelmetlen, rendetlen, szétszórt, elkalandozik, téveszti a betűket, számokat. Ezekben az esetekben mindenképpen szakember segítségét kell igénybe venni.

Az is okozhat szétszórtságot, figyelmetlenséget, ha a gyereket valami nagyon bántja, fél, szorong, elkeseredett. A család problémái, válás, betegség, haláleset, munkahelyi gondok, költözés, barátoktól való elszakadás válthat ki ilyen tüneteket. Ilyenkor próbáljunk tapintatosan, de őszintén beszélgetni a gyerekkel ezekről a mégoly súlyos dolgokról is. A titkok, elhallgatások mérgezik a légkört, az őszinte beszéd, az igazság gyógyít. Ez a gyerekre éppúgy igaz, mint a felnőttre.






Tovább »
 

Ne csak agyra gyúrj!

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tanulás kizárólag agymunka. A valóság ezzel szemben az, hogy a fizikai testünk egésze, valamint gondolkodásunk, és a lelkünk is részt vesz a tanulásban. Ilyenkor nagyon bonyolult kölcsönhatások segítik - vagy éppen gátolják - az új dolgok megértését, eltárolását, megjegyzését, és felidézését.

Ezért a tanulás során az agyban lejátszódó folyamatokat eredményesen lehet befolyásolni speciális testi gyakorlatokkal, mozgásokkal. Ezek közül Magyarországon az edu-kineziológia viszonylag ismert, az Agykontroll Kiadó már többször megjelentette az Észkerék-kapcsoló, és az Észkapcsoló-agytorna című kiadványokat. Ezek a gyakorlatok elsősorban a tanulást akadályozó pszichés blokkok feloldását szolgálják Sok gyerek ugyanis rendszeresen jól felkészül, de az iskolában ezt mégsem tudja visszaadni. Az egyszerű edu-kineziológiai gyakorlatok ezen kívül a két agyfélteke együttműködését is javítják, mégpedig gyorsan és igen hatékonyan.
Az edu-kineziológia szerint a testileg egészséges gyerekeknek legfeljebb átmeneti tanulási akadályai lehetnek. Ezeket csak meg kell találni és elgördíteni az útból, utána a természetes kíváncsiság ismét felébred. Legkorábbi mozgásaink alapozzák meg későbbi, az olvasással járó szemmozgás, a hallgatással járó fejmozgás és minden más fizikai tevékenység okozta öröm érzetét. Ezzel párhuzamosan, amikor bizonyos mozgásokat - valamilyen okból kifolyólag - blokkolunk, s így "éljük túl" a helyzetet, helytelenül azt tanuljuk meg, hogy bizonyos mozdulatok nem biztonságosak. Ennek megfelelően az életenergia áramlását is blokkoljuk magunkban .




Tovább »
 

Használati útmutató "tanulógépekhez"

Portálunk neve is jelzi, hogy aki hozzánk fordul, az elsősorban a tanulással összefüggő ismeretekre, segítségre számíthat. Így lesz ez a következő tanévben is - a www.tanulasmodszertan.hu csapata továbbra is legjobb tudása szerint készíti fel gyermekeiket a hatékony iskolai munkára, ügyes módszerekkel korrigálja a tanulási zavarokat, elakadásokat, válaszol kérdéseikre, és hetente elküldi Önöknek - immár 1000 email címre - gyakorlati tanácsokat tartalmazó hírlevelünket.

Most azonban, néhány órával a tanévnyitó előtt, kicsit más megközelítésből szeretném megosztani Önökkel a gondolataimat.

Nagyon sok aggódó szülővel és ijedt, reménykedő, bizalmatlan, vagy már teljesen összezavarodott, apatikus kicsi és nagyobb gyerekkel találkozom. "Hogyan bírhatnám rá, hogy jobban tanuljon?" - a legtöbb esetben erre a problémára keresnek megoldást a szülők.

Ha rosszul/nehezen tanul a gyerek, az persze valóságos probléma, amin a lehetőség szerint segíteni kell. De gyakran van olyan érzésem, hogy, a társadalom kemény, adok-veszek viszonyait, a pénz mindenhatóságát látva, már az egész kicsi gyerekeket is amolyan "tanulógépnek" tekintjük. Mintha /csak/ azért tanulnánk, hogy azzal majd pénzt keressünk! És ha a "tanulógép" bármilyen, akár rajta kívül álló okból gyengébben teljesít, jön a csalódás, kétségbeesés - vége a világnak, nem lesz a gyerekemből semmi.







Tovább »