Felső tagozatos kudarcok fő oka

„Minden rendben van a lányommal az iskolában az osztályfőnöke szerint, csak a szövegértésén kellene javítani, mert az elég gyenge.” -írja egy anyuka. NEM lehetnek rendben a dolgok egy gyerekkel az iskolában, amíg gyenge a szövegértése, és nagyon nincs rendben az az iskolarendszer, ahol gyenge szövegértéssel jónak lehet lenni!


Ezt persze nem ilyen brutálisan fogalmaztam meg a segítséget kérő anyukának, de ebben a tágabb körben, a szülők közösségének címezve nem túlzás azt mondani, hogy a magyar gyerekek gyenge szövegértése és az ezzel kapcsolatos félreértések okozzák az iskolai kudarcok legalább kétharmadát.

 

 

Nemzetközi szakértők szerint manapság ahhoz /is/ kell, a jó szövegértés, hogy valaki elfogadható szinten meg tudjon felelni a reá váró társadalmi szerepeknek. Nálunk kb. az a helyzet, hogy az általános iskolát végzett gyerekek fele, jó, ha a Blikket el tudja olvasni. De, hogy mit kell abból komolyan venni, és mi az, ami nagy valószínűséggel a bulvár gerjesztette túlzás, már alig tudják megkülönböztetni.

 

A „nem értés” szintjei


Tovább »
 

Nem érti, amit olvas!

"Tulajdonképpen jól olvas a gyerekem, de nem nagyon érti meg azt, amit elolvasott" - hallom elég gyakran a felső tagozatos gyerekek szüleitől. Mi van az ilyen panaszok hátterében, és hogyan lehet orvosolni a problémát?


Kisiskolás korban a gyerekek hallás után sokkal jobban megértik a szövegeket mint olvasás után – ami érthető, hiszen az írott szöveg dekódolásával még csak most ismerkednek. Az alábbi táblázatból jól látszik, hogy ötödik osztályban az átlagos gyerek már jobban megérti az elolvasott szöveget, mint ha ugyanezt felolvassák neki. Ez a tendencia ezután megmarad, állandósul az olvasás előnye a halláshoz képest.

 


A bevezetőben feltett első kérdésre az a válasz, hogy a jól olvasó de a szöveget nem értő gyerek valójában nem olvas jól, hiszen az értés nem választható el a szavak felolvasásától. Az olvasásnak tulajdonképpen nincs is más értelme, mint az hogy segítségével információkat gyűjtünk, összefüggéseket tárunk fel, következtetésekre jutunk. Mindez a tanulási folyamat mással nem pótolható része.



Tovább »
 

Szó-ta-gol-ja-tok!

A szótagolás egyszerű, mindenki által ismert módszer, amellyel szülőként nagyon sokat tudunk segíteni gyermekünk olvasási, helyesírási problémáin. Majdnem mindenre jó, mint a kamillatea, és még abban is hasonlít a közismert gyógynövény sorsára, hogy a divatos olvasástanítási regulák a szótagolást is időről időre háttérbe szorítják. Amíg újra meg újra ki nem derül, hogy szótagolás nélkül sokkal nehezebb - gyakran lehetetlen megtanulni jól olvasni, helyesen írni.

Adamikné Jászó Anna neves olvasáskutatónk írja: "Manapság minden olvasástanítási programra ráírják, hogy hagyományos, de csak az az igazán hagyományos, amelyikben van egy hathetes - esetleg hosszabb-rövidebb - előkészítő szakasz. Az előkészítő beszélgetések során - ezek csak látszólag spontánok, mögöttük nagyon komoly szervezettség húzódik meg - megtanítjuk a gyerekeket, éspedig mindegyiket, beszélni és hallani. Ekkor - és még később sem, sokáig - nem szabad feladatlapozni, hanem beszélni és beszéltetni kell, és már itt nem szabad hagyni leszakadni a gyerekeket. Az előkészítő szakasz középponti feladata a szótagolás és a szavak hangokra bontása - szakszóval: a nyelvi tudatosság, pontosabban a fonématudat fejlesztése -, hallás után, képek segítségével. Csak azt a gyereket lehet írni tanítani, aki tud hangokra bontani, s az a gyerek írja le helyesen az időtartamot, akinek benne van a fülében. Tehát ha másodikban nem megy az időtartam jelölése, az előkészítő gyakorlatokhoz kell visszamenni. A probléma másképp megfogalmazva ekképp hangzik: olyan olvasástanítási módszert kell választani. amely a helyesírás tanítását is megalapozza. Az 1978-as tanterv eltörölte a szótagoló olvasást, mondván, hogy a szótagolás csak az elválasztáshoz kell, ráér akkor elővenni. Csakhogy a szótag a beszéd ritmusát adja, sőt a legújabb pszicholingvisztikai kutatások szerint a beszéd létrehozásának és felfogásának egysége; kis terjedelme miatt segíti a kezdő olvasót a dekódolásban; a szótaghatár egybeesik az esetek többségében a szóelemek határával, így a szótagolással előkészítjük, sőt megalapozzuk a szóelemeket elkülönítő helyesírást: ad-ja, lát-ja, any-ja, hagy-ja (a kisgyerek még nem érti a tő és a toldalék fogalmát). Sokat bajlódnak a gyerekek a szóelemek elkülönítésével? Másoltassunk velük minél több szót? Végeztessünk pótlásos gyakorlatokat? Nem. Végeztessünk sok-sok szótagolási gyakorlatot, vagy a következő utasítással másoltassunk: Mondd magadban szótagolva, miközben írod!



Tovább »
 

Így olvass jobban!

Az a fiatal, aki megérti, és pontosan vissza tudja adni egy elolvasott újságcikk szövegét, alapvetően más esélyekkel indul az életben, mint az, aki nem tud kitölteni egy csekket, mert nem érti azt a szót, hogy feladó, vagy címzett. Ez utóbbiak a funkcionális analfabéták.

Az olvasás ma is a legfontosabb kultúrtechnika, amit a képernyők világában sem pótol semmi. Közkeletű tévhit, hogy az olvasás olyan készség, amit az alsó tagozatban elsajátítunk, és ha akkor jó jegyet kaptunk, később ezzel külön már nem kell foglalkozni. Magyarországon ma évente kb. 25-30 ezer gyerek funkcionális analfabétaként végzi el az általános iskolát.

Az elsőszámú kulturtechnika

Ötven évvel ezelőtt a szórakozás egyik fő formája felnőttnek gyereknek egyaránt az olvasás volt. Ha ma is így lenne, akkor folyamatosan nőne a gyerekek olvasási sebessége, a megértés színvonala, bővülne a szókincsük, így nem kellene foglalkozni magával az olvasás technikájával. Ma viszont az a helyzet, hogy felnőttek és gyerekek is egyre kevesebbet olvasnak önszántukból, és vészesen terjed az a szokás, hogy még a tankönyvet se kell elolvasni, mert a tanárok vázlatot diktálnak, és azt magolják be a gyerekek.

Mindez közrejátszik abban, hogy a nem diszlexiások közül is mind többen döcögve olvasnak a felső tagozatban, a középiskolában, sőt az egyetemeken is. Az összes tanulási probléma legalább kétharmadának hátterében az olvasás-szövegértés-szókincs hiányosságai állnak – még az egyetemisták körében is!









Tovább »
 

Így keresd meg a lényeget!

A megtanulandó leckét az elhagyható részletektől megszabadítani, majd az így kihámozott, és megértett lényeget meg is jegyezni - ez a diákok napról napra, tantárgyról tantárgyra ismétlődő feladata. Most arról lesz szó, hogyan lehet gyorsan és biztosan eljutni a lényegig. 

A lényeg megtalálását akadályozhatja, ha:



Tovább »
 

Elolvastam, de nem értem!

Előfordulhat, hogy egy ötödikes, aki olvasásból sosem kapott rosszabbat négyesnél, alig érti, amit olvas, és ezért nem tudja megtanulni a történelmet, vagy megoldani a matematika példákat? Sajnos egyre gyakoribb az ilyen eset - mert a technikailag megfelelő olvasás önmagában még nem garantálja a jó szövegértést.

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál - lényegében kortól függetlenül - kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság. A 2000-as Pisa jelentés szerint a magyar 15 évesek 48 százaléka olyan gyengén olvas, hogy ez lényegében elzárja előle a hasznos információk megszerzésének, például az eredményes tanulásnak az útját.

Ennek oka, hogy:

Tovább »
 

A konzervnyitó-effekt, avagy hogyan olvassunk korszerűen?

Aki manapság, az információs korban, ügyetlenül olvas, nagyjából úgy érezheti magát, mint az éhes ember kit bezárnak egy konzervekkel teli élelmiszerraktárba - konzervnyitó nélkül.

A tanulási nehézségek meglepően nagy része, - legalább fele - valójában olvasási probléma. A 2000-as Pisa jelentés szerint a magyar 15 évesek 48 százaléka olyan gyengén olvas, hogy ez lényegében elzárja előle a hasznos információk megszerzésének az útját.

Olvasási nehézséget okozhat:
- a diszlexia
- a gyakorlatlanság
- a nem megfelelő olvasási módszerek


Ezúttal az utóbbiakról lesz szó.

Az általános iskolában a legtöbben olyan olvasási modellt kapunk, ami passzív, hiányzik belőle a világos cél megfogalmazása.

Kinyitjuk az újságot, végigolvasunk egy jó hosszú cikket, és a végén dühösen megállapítjuk, hogy teljesen érdektelen volt, csak az időnket pazaroltuk. Ez történik, amikor passzívan, a cél világos megfogalmazása, a szöveg előzetes "megkóstolása" nélkül olvasunk.

Az ilyen olvasás egysebességes: a Blikktől kezdve a tévéműsoron át a tankönyvekig mindenféle olvasnivalón azonos sebességgel és technikával rágjuk át magunkat.

Sokkal ésszerűbb és hatékonyabb, ha alapvetően más tempóban gyűjtjük be az információkat egy katalógusból, mint egy thrillerből. Ezzel elvben talán még egyet is értünk, de most nézzük, mit kell tenni, mit kell másként csinálni mint eddig.


















Tovább »
 

Szedd szét - a szöveget - aztán rakd össze újra!

Amerikában végeztek egy vizsgálatot annak kiderítésére, miként függ össze a matematikában elért osztályzat a tanulók szövegértésével. A már megoldott és le is osztályozott matematikai felmérőket újra kiosztották a diákoknak, és ezúttal azt a feladatot adták nekik, hogy magyarázzák el a kérdező biztosoknak, mi is volt pontosan a tennivaló az egyes feladatoknál. Kiderült, hogy ezer diák közül majdnem kétszáz azért rontotta el a dolgozatát, mert nem értették meg a feladatokkal, tehát nem a matematikával - vagy nem csak azzal - van gondjuk, hanem gyenge a szövegértésük.
Majdnem biztos, hogy te is begyűjtöttél már néhány rossz jegyet azért, mert


Tovább »