Hogyan keletkezik a depresszió? Szerencsére az elmúlt évtizedben nagyon sok új tudományos eredmény járult hozzá a betegség kialakulásának és működésének megértéséhez. A leggyakrabban a következő történik: az arra érzékeny, sérülékeny személynél valamilyen stressz hatására beindul egy önmagát erősítő és fenntartó folyamat. Ha a stressz elég nagy, akkor kialakul a depresszió ördögi köre, ami olyan elemekből áll, mint a depresszív gondolkodás, az önpusztító magatartás, a szégyen és bűntudat, az agyban végbemenő kémiai változások, valamint a környezet előítéletes, megbélyegző viselkedése.

Az érzékeny embernek a normális stressz is sok lehet

Ezek az elemek egyszerre okozzák, és megerősítik egymást. A depressziós gondolkodás még több szégyent és bűntudatot okoz, ami önpusztító magatartáshoz vezet, ennek újabb önvád a következménye, és így tovább, a helyzet csak romlik. A páciens segítség nélkül aligha tudja megszakítani ezt a kört. Sőt. A gyógyszerek, és a pszichoterápia mellett még a stressz források felszámolása is elengedhetetlen.

Amit ma depressziónak hívunk, arra néhány évtizeddel ezelőtt még másféle elnevezést használtak az orvosok: neuraszténiának, neurotikus kimerültségnek nevezték. Később aszerint csoportosították a hangulati betegségek típusait, hogy feltehetően belső /endogén/ okok vagy külső tényezők váltották ki. Ma már világszerte a DSM rendszert használják az egészségügyben a mentális betegségek azonosítására, statisztikai vagy egyéb okból való nyilvántartására. Jelenleg a DSM-IV van érvényben, de természetesen a tudomány fejlődésével és új mentális betegségek megjelenésével ez módosulni fog. Jó, ha tudjuk azonban, hogy ez a kategorizálás sok szempontból mesterséges: a depresszió különböző típusai nem különböző betegségek, hanem ugyanannak a kórnak, azaz a hangulati élet súlyos zavarának a részletekben eltérő megnyilvánulásai. Vegyük ezeket sorra:

A nők négyszer sérülékenyebbek

A major (nagy) depresszió diagnózisát akkor állapítják meg, ha a páciens legalább két hete folyamatosan tapasztalja a nyomott hangulatot, a szokásos tevékenységei végzésének nehézségét, és legalább négyet a következő tünetekből:

Egyes szakmákban, például sebészeknél, rendőröknél, katasztrófaelhárítóknál, pszichológusoknál, papoknál létkérdés a munkájuk során felmerülő érzelmektől való eltávolodás, hiszen csak így tudnak nyugodtak és döntésképesek maradni nagyon stresszes helyzetekben. Az érzelmektől való elszigetelődésben a depressziósok is az élen járnak. Megtanulják nem mutatni, vagy, akár nem is érezni azt, amit éreznek. Mindezt azért teszik nagy erőfeszítések árán, mert valamikor, többnyire gyerekkorukban nagy lelki fájdalmat okoztak nekik a velük történt események, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek. Sokan olyan családban nőttek fel, olyan helyzeteket éltek át, amikor legjobb volt érzéketlennek mutatni magukat, csak így tudtak nagyobb veszélyeket elkerülni. A rossz hír az, hogy ez az önvédelem, ha életformává válik, érzelmi élőhalottá változtathatja az embert.

A testi tünetek árulkodnak a lelkükről

Mindenki ismeri a néhanapján ránk törő szomorúságot, kimerültséget, kedvetlenséget. Ez azonban körülbelül annyira különbözik a klinika depressziótól, mint a nátha a kétoldali tüdőgyulladástól. A depresszió különböző fajtái az egész embert érintő betegségek: a test, az érzelmek, a gondolatok és a magatartás mind depresszióssá válik. A betegség egyik velejárója, hogy az érintettek úgy érzik, hiába is keresnének segítséget, a helyzetük reménytelen. Részben ezzel magyarázható, hogy csak minden harmadik kér orvosi segítséget, jóllehet ma már az esetek 80-90 %-ában jelentős javulást lehet elérni megfelelő kezeléssel. Csakhogy, a betegség megítélése sem segít ebben: az Egyesült Államokban az átlag emberek 50 %-a jellemhibának és nem betegségnek tartja a depressziót. Félő, hogy nálunk is hasonló számokat találnánk.

A szex is csak teher

Napjainkra világméretű járvánnyá vált a depresszió. Minden adat azt bizonyítja, hogy egyre többen, egyre tovább, egyre súlyosabb tünetekkel, és életük egyre korábbi szakaszában élik át ezt a betegséget. A számok nem csak a nyugati világban, hanem mindenütt, ahol gyors változások mennek végbe, hasonló tendenciát mutatnak. A WHO és a Világbank számítása szerint a depresszió költségei nagyjából akkorák, mint a szívbetegségeké.

Egy rossz és egy jó hír a koponyánkból

Az utóbbi években a technika fejlődésével, a képalkotó eljárások, fMRI, segítségével szó szerint látják a tudósok, mi zajlik a páciensek fejében és ez a tény jelentősen megváltoztatta a depresszióról való tudásunkat. Először lássuk a rossz hírt: a depresszió kimutatható leépülést okoz az agyban, és ezt a stressz hatására az agy szöveteket elöntő vészhormonok okozzák. Ez a felvételeken jól látható agyzsugorodás okozza a depressziósok feledékenységét, és döntésképtelenségét. És, most jöjjön a jó hír: az agy állományának a pusztulása részben helyreállítható, bizonyos, a figyelmet fejlesztő, azt trenírozó gyakorlatokkal.