Ön tudja, mit csinál a gyereke a világhálón?

Ha az internetet dzsungelhez hasonlítjuk, akkor gyerekeink az ott lakó bennszülöttek, mi szülők pedig a skorpióktól rettegő turisták. A mai felnőttek jó esetben felhasználók a világhálón, miközben gyerekeik zsigereikben érzik, hogyan működik ez a gigantikus képződmény.

Ez a nemzedéki szakadék is belejátszik abba, hogy nagyon sok szülő nem tudja, mit kezdjen a gyereke internetezésével: buzdítsa, korlátozza, ellenőrizze? Mivel nem ismerik a tényleges előnyöket és kockázatokat, többnyire a gyerek vagy a szülő kitartásán, erőszakosságán múlik hány órát tölt a csemete a képernyő előtt, és főleg hogy mit néz, kivel, miről beszél, milyen adatokat ad meg.

Egy korábbi cikkünkben arról olvashattak, miként korlátozzuk a képernyő előtt töltött időt -> Előzzük meg a képernyős rabságot!. Most az internetes veszélyekről és a védekezés lehetőségeiről lesz szó. A fiatalokat óvni kell a brutális, pornográf, vagy rasszista tartalmaktól, egyes számítógépes játékok erőszakos megnyilvánulásaitól, néhány reklámstratéga gátlástalan praktikáitól, amelyek a "holnap ügyfeleit" hálózzák be rejtett üzenetekkel. A tartalom mellett léteznek komoly technikai veszélyek is: a vírusok és a férgek, amelyek e-maileken és preparált internet-oldalakon terjednek. Az internet, mint online kontaktusbörze is veszélyes lehet: pedofilok megpróbálnak személyes találkozót megbeszélni, a drogdealerek a chatroomokat piaci helyszínnek tekintik, öngyilkos-fórumok labilis állapotban lévő fiatalokat veszélyeztetnek.





Tovább »
 

Veszélyek és jogok az interneten

Levelezés, ismerkedés, naplóírás, zenehallgatás, videonézés, hírolvasás - csak párat említek azokból a célokból, melyekre a mai gyerekek az internetet használják. Az internet számukra már a világ egyik legtermészetesebb dolga. Kerestem Önöknek (természetesen az interneten) néhány statisztikai adatot. Egy magyar felmérés alapján a 14-17 évesek közel 80 százaléka internetezik, és a 14 évesnél idősebb internetezők közel egyötöde ebből a középiskolás korú csoportból kerül ki. A másik kutatás az Európai Unió Biztonságosabb Internetért programja keretén belül készült, 12 000 uniós fiatalt faggattak internethasználati szokásaikról. Az adatok megdöbbentőek: "(...) az összes válaszadó 56 százaléka teljes körű leírást ad magáról az új barátokkal való kapcsolat kialakítására szolgáló közösségi oldalakon és akár magánéleti részletekkel is szolgál. A többség (53%) szintén valós személyes adatokat ad meg akkor, ha egy online játékra regisztrálni kell, csupán 36 százalékuk használ ilyenkor fiktív adatokat." Az internet csodálatos technikai vívmány, de számtalan csapdát rejteget - főleg egy naiv, jóhiszemű gyerek számára.

A névtelenség hamis biztonsága


Gyakran csak illúzió a névtelenség - írja a Jogerő internethasználatról szóló fejezetének szerzője, Homoki Péter, ügyvéd. Sok adatot rögzítenek rólunk a különböző programok, gépek, hálózatok, és ezekből a puzzle-darabkákból adott esetben - például egy rendőrségi nyomozás alkalmával - összerakható a teljes kép is. Rendőrségi nyomozást említünk, nem véletlenül: jó néhány olyan tényállást ismer a magyar büntető törvénykönyv, amit otthon ülve, a klaviatúrán pötyögve is el lehet követni.





Tovább »
 

Előzzük meg a képernyős rabságot!

A csokoládé finom csemege, de ha korlátlanul fogyasztjuk, elhízunk, felborul az emésztésünk, pattanásos lesz az arcunk, tönkremennek a fogaink, és függővé válunk. Így van ez minden olyan /élelmi/szerrel, tevékenységgel, ami rövid távon kellemes érzéssel tölt el, csillapítja testi és lelki éhségünket, kíváncsiságunkat, nagy adagban és tartósan fogyasztva azonban észrevétlenül szenvedélyünkké válhat, az "anyag" rabjai leszünk.

A viszonylagos bőség, és a fogyasztás mindenhatósága már Magyarországon is jelen van, mindannyiunkat fenyegetnek a függőségek, amik hamar szenvedélybetegséggé súlyosbodnak. A képernyős tevékenységek, elsősorban a számítógépezés kordában tartása tapasztalataim szerint egyre több családban megoldhatatlan probléma. Hogyan lehet ezzel megbirkózni?

1. A tévézést, film nézést számítógépezést, elektronikus játékok használatát nem csak büntetési céllal, rossz bizonyítvány vagy magatartás miatt kell szabályozni, korlátozni. Minden képernyős időtöltés jellemzője, hogy erőfeszítés nélkül hihetetlenül sok izgalmas képi ingerhez juttat, szinte odaszögezi az embert a székébe. Épp ezért veszélyes, ezért alakul ki a függőség. Ha a gyerekre van bízva, hogy mennyit tévézik, játszik, internetezik, akkor biztos, hogy sokkal több időt tölt ezzel, mint amennyi kívánatos. De mennyi a kívánatos? Brit ajánlások szerint 3 éves korig ne nézzen a gyerek se tévét, se számítógépet. Még az elektronikus mesék sem kívánatosak az anyanyelv tanulásának nagyon érzékeny időszakában. Valóságos személlyel kell a kicsinek kommunikálni ahhoz, hogy megbízható anyanyelvi tudásra tegyen szert, ami egyébként az írás olvasás megtanulásának előfeltétele. Az óvodás korban a képernyős időtöltés átlagosan napi fél óránál ne legyen több. Iskolás korban napi egy-másfél óra a maximum, és még a középiskolást is korlátozni kell, mind a tartalmakat, mind az időtartamot tekintve.





Tovább »