Beszéljünk róla őszintén! - A gyerekek és az erőszak

A lelki zaklatástól a fizikai erőszakig - ezt az alcímet viseli a Jogerő egyik leghosszabb fejezete, melyet Herczog Mária, az ismert gyermekvédelmi szakember és Győrfi Éva, a Család, Gyermek, Ifjúság felelős szerkesztője jegyez. Nemcsak a leghosszabb írás ez, hanem a gyerekek visszajelzései alapján az egyik legfontosabb, leginkább elgondolkoztató is. Szerkesztőként is "leg"-nek érzem: az erőszak témaköre veti fel a legkényesebb és legsúlyosabb kérdéseket: a "Nemcsak a jog véd, te is vigyázz magadra!" a könyv legtöbb tabut feszegető fejezete.

Diákcsíny vagy zaklatás?

Akár fizikailag, akár szavakkal követik el, az erőszak minden esetben fájdalmat, sokszor egy életen át tartó traumát okoz. A diákcsíny sem mindig olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszik. A fejezet egy tipikus példát említ, nevezzük a két főszereplőt Kingának és Tündének. A hatodikos Kinga és barátnői osztálytársukat, Tündét strébernek tartják és ki nem állhatják. Tünde iskolatáskája néha "véletlenül" kiborul, gúnyrajzok készülnek róla, "kinézik", ha be szeretne kapcsolódni a beszélgetésbe. "Az iskola az életre nevel", "mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát" - az ehhez hasonló bölcsességek nem segítenek Tündének, aki nap mint nap szorongva lép be az osztályterembe, és magát hibáztatja, amiért "nem elég jó" nekik. Meddig számít ez a játék természetes, csoporton belüli villongásnak, és mikortól válik mobbinggá, lelki zaklatássá? A mobbing nehezen észrevehető, és mindenképpen tenni kell ellene. A zaklatás leállítása nemcsak a tanárok feladata, a szerzők szavaival élve, "a gyengébbeket bántó ál-hősöket csak a közösség képes megállítani". A mobbingról beszélni kell, de nem mindegy, hogy hogyan - a szakemberek tippeket adnak a jelenség felismerésére és megfelelő kezelésére.





Tovább »
 

A jéghegy csúcsán megverik a tanárokat

Sok összetevője van a tavasszal nagy vihart kavart iskolai tanárveréseknek - meg sem próbálom ezt mind sorra venni. Nézzük csak a legfontosabbakat, ahogy én látom:

1. Rossz a közhangulat. 2008 tavaszán Magyarország egyetlen sajgó tyúkszem - milliószámra élnek köztünk frusztrált, sértett, csalódott, remény vesztett, dühös emberek. Ilyen lelkiállapotban mindig kapóra jön a megfelelő "ellenség", akire ráönthetjük sérelmeinket. Az érthetőnél sokkal jobban utáljuk a nekünk nem szimpatikus politikai oldalt, a buszon az ellenőrt, a telefontársaságokat, a bankokat, a külföldi boltosokat. Ez persze ragályos, a gyerekeink is elkapták. Mind több diák - gyakran a szülővel együtt - alapból utálja a tanárait - és vica versa.

2. A hazai közízlés az egyre keményebb balhékra izgul. Megállíthatatlanul nyomulnak a bulvármédiák, szinte csak a botrány, szörnyűség, vér, erőszak, horror, perverzió, gyalázat tud komolyabb érdeklődést kiváltani. A tanárverésről készült képeket, videókat szörnyülködve, de alig leplezett kéjes izgalommal habzsolta a bulvárlapok és tévéműsorok közönsége.

3. Kettészakadt a magyar közoktatás. Az elmúlt húsz évben egyre gyorsuló ütemben szakad szét a közoktatás jó és lepukkant intézményekre. A magára kicsit is adó szülő - egyébként érthető módon - ha csak teheti, oda viszi a gyerekét óvodába, iskolába, ahol jobbak a tárgyi személyi feltételek, és főleg ahova a "jobb" szülők viszik a gyereküket. Ez a folyamat önmagát erősíti, a hátrányos helyzetű, tanulatlan szülők gyermekeit oktató intézményekből menekülnek az ambiciózus, képzettebb pedagógusok, ettől tovább hanyatlik az intézmény, míg eljut odáig, hogy a jó érzésű szülő akár lakóhelyet is vált a minőségi oktatás érdekében. A közepes színvonalú általános iskolák felső tagozatát a hat és nyolcosztályos gimnáziumok zsigerelik ki azzal, hogy elszippantják a jó tanulókat. A magyar közoktatásban előállt az Európában példátlan helyzet, hogy az iskolázás évei alatt nem csökkennek, inkább nőnek a gyerekek között a kulturális különbségek. A jó körülmények között élő gyerekek sokat profitálnak az iskolában, a szegények, hátrányos helyzetűek, szinte semmit. Aki otthon többnyire csak durvaságot, agressziót látott, az iskolába kerülve sem sajátít el jobb mintákat - pedig a közpénzből fenntartott közoktatás egyik fontos feladata épp a társadalmi különbségek mérséklése.







Tovább »
 

Ranschburg: már oviban látszik, kiből lehet pszichopata

Az úttörőmozgalom felszámolásával eltűntek a normális felnőttvilágra felkészítő gyermekközösségek. Ranschburg Jenő szerint többek közt ez az oka a fiatalkori erőszak elterjedésének. Pedig már az óvodában ki lehetne szűrni az antiszociális hajlamot.

Megnőtt az utóbbi időben a fiatalkorban elkövetett erőszakos cselekmények aránya, vagy csak a média "ugrott rá" jobban a témára? Van statisztikailag kimutatható változás e téren?

Az érdekes az, hogy statisztikailag nincs változás. Az elmúlt években végig 3-4 ezer körül volt a regisztrált fiatalkori bűncselekmények száma. Ugyanakkor én azt hiszem, hogy mégis több van. Szerintem egyre ritkábban fordulnak a rendőrséghez az áldozatok olyan bűncselekmények miatt, amelyek miatt korábban rögtön bejelentést tettek. Ha az aluljáróban elveszik, mondjuk a tizenéves kisfiú mobiltelefonját, akkor a szülő örül, hogy a gyerek épségben hazajutott. Nem fordul a rendőrséghez, nem hiszi, hogy segítséget kaphat a hatóságtól. Az ilyenfajta, kicsit az útonálláshoz hasonlítható, fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma szerintem igencsak megszaporodott, de ez nem regisztrálható a statisztikákban. Az viszont tény, hogy jóval alacsonyabb életkorban követnek el a gyerekek olyan bűncselekményeket, amit 20-30 évvel ezelőtt csak sokkal idősebb korban tapasztalhattunk.

Mi lehet a fiatalkori erőszak terjedésének oka?







Tovább »