Miért nem beszélgetsz velem, apu?

Miért?

Miért zöldek a levelek, apu?
Miért van tövis a rózsán?
Miért kell nyakat mosnom, apu?
Miért nő szőr az orrodból?

Miért hallják a kutyák, amit mi nem, apu?
Miért állt le a motor?
Miért beszélsz csúnyán a nagynénimről, apu?
Miért kopaszodsz olyan nagyon?

Anyu miért magasabb nálad?
Miért utálja a kutya a macskát?
A nagyinak miért van bajusza, apu?
Miért vagy egyre hájasabb?

Miért nem felelsz minden kérdésemre?
Régebben mindig válaszoltál, de már nem.
Miért? Mondd meg, hogy miért, apu?
Vagy szerinted unalmas vagyok?

/John Kitching/


Bizony, egyre kevesebbet beszélgetünk a gyerekeinkkel. Ennek többek között az a következménye, hogy minden harmadik-negyedik nagycsoportos óvodás le van maradva a beszédfejlődésben, függetlenül a származásától, a szülők képzettségétől. Akadémikusok gyerekei éppúgy érintettek ebben, mint segédmunkásokéi.

A gyermekkori beszéd- és hallászavarokkal foglalkozó szakemberek riadót fújnak, mert a 3,5-4 éves gyerekek körében a kezelést igénylő esetek száma az elmúlt tíz évben megkétszereződött.

Tapasztalt tanítók panaszkodnak, hogy első osztályosaik képtelenek a nyelvvel bánni: mind több gyereknek okoz nehézséget, hogy megértsen, és pontosan végrehajtson egy órai utasítást





























Tovább »