„Devizahitelesek vagyunk, azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Talán nem fogunk utcára kerülni, de az életünk már szinte csak a filléres gondokról szól.   Két kiskamasz gyerekünk van, akik megszoktak egy elég jó életszínvonalat és ahhoz ragaszkodnának foggal körömmel. Mindennaposak a viták velük, mert egyre több mindenre nem telik. Sajnos a férjemmel nagyon másként gondolkozunk ebben a kérdésben. Én azon lennék, hogy mindenen spóroljunk, a gyerekek nem életszükségletet jelentő dolgain is, csak a divatos ruházkodás, drága sportcipők jöhetnek nekik szóba. Sajnos ez a mi hibánk, eléggé el vannak kényeztetve, válogatnak az ételekben, sok zsebpénzt szoktak meg, ami most üt vissza. A férjem ragaszkodna ahhoz, hogy a gyerekeknek semmit sem szabad érezniük. Nem is hajlandó beszélni erről.  Inkább még jobban eladósodna. Ön szerint mi a jó módszer, mennyire éreztessük a gyerekekkel, hogy nagyon nagy bajban vagyunk?”

A magyar családok háromnegyede érzi úgy, hogy 2011-ben lényegesen rosszabbul él, mint 3-4 évvel ezelőtt. A munkanélküliség és a devizahitelek egekbe szökő törlesztő részletei miatt százezrek szembesülnek azzal, hogy a család korábbi jövedelemszintje drámaian, akár a felére csökken.  Ez olyan nagy trauma, amit hatásában csak egy közeli hozzátartozó halálához, váláshoz, vagy súlyos baleset, természeti katasztrófa átéléséhez lehet hasonlítani. Önökhöz hasonlóan családok százezrei birkóznak a gazdasági válsággal, és közben olyan érzelmi megpróbáltatásokat élnek át, amire még ennyire sincsenek felkészülve.

Szerencsére ez utóbbi téren, a lelki terhek elviselésében könnyebb segíteni, mint a materiális dolgokban. Még egy jó hír, hogy nagyon szoros az összefüggés a kettő között: aki lelkileg stabil, annak nagyobb esélye van arra, hogy megoldja a másfajta kríziseket is.

Ha a kialakult helyzetet a nálunk sokkal érzékenyebb és sérülékenyebb gyerekek nézőpontjából közelítjük meg, a teljes őszinteséggel segítünk a legtöbbet nekik és magunknak is. A gyerek amúgy is mindent tud, ami körülötte és főleg a családjában történik, ha akarnánk, se tudnánk elhallgatni az igazságot.  Az életkorának megfelelően mondjuk el neki a tényeket, akár a munkahely elvesztéséről, akár a család adósságcsapdájáról van szó. A gyerek számára minden elviselhető, ha a szülei megmagyarázzák azt, ami történik, biztosítják a szeretetükről, és arról hogy vele lesznek, bármi is történik.

Minden válság - egyben változás is. Nem élhetünk úgy, ahogy eddig, mert elvitte a cica annak az életnek az anyagi alapjait. Elviszik a család autóját, mert nem fizettük a részleteket. Kisebb lakásba, vagy albérletbe kell költözni. Ezek a  „változások” azonban a  gyerekek számára nem feltétlenül olyan tragikusak, mint a szülőknek. Ha tudják, hogy mi miért történik, és a szülők nem omlanak össze, a gyerek hamar megvigasztalódik.

A krízis nem csak veszteség – egyszerre esély is. Egy vállalkozás, munkahely elvesztése kényszer és egyben is lehetőség arra, hogy átrendezzük az életünk színpadát. A helyzet rákényszeríthet arra, hogy szakmát, lakhelyet változtassunk, akár másik országba költözzünk. Eddig a fejünkkel kerestük a pénzt, most talán fizikai munkát kell vállalnunk. Ha mindezt kihívásnak, nem tragédiának tekintjük, olyan készségeket fedezhetünk fel magunkban, amiket nem is sejtettünk.

Ha mindent át kell gondolni, ez erőt adhat olyan döntésekhez, amiket régóta tologatunk magunk előtt. A költséges és gyakran ártalmas szenvedélyek, cigaretta, alkohol elhagyása önmagában havi több tízezres megtakarítást jelenthet egy családban. És milyen erkölcsi siker: képes voltam megtenni!  Ilyen kiélezett helyzetekben sokkal könnyebb elképzelni az életünket a függőségeink nélkül, hiszen az életünk többi megszokott díszlete is inog.

Amikor gyorsan, kemény döntéseket kell hozni, új életstratégiát kell kiizzadni, a házastársak jó esetben újra olyan közel kerülhetnek egymáshoz, mint sok évvel azelőtt, kapcsolatuk elején. Vészhelyzetben könnyebben vetjük le maszkjainkat, a hétköznapok zsörtölődéseit, a langyos rutint, amiből lelkünk mélyén már mindkettőnk elege van.

Az anyagi krízis kivételes alkalom arra, hogy megmutassuk a gyerekeinknek, hogyan lehet úrrá lenni a nehéz helyzeteken.  Nehéz helyzetek ugyanis mindig lesznek, és többnyire ezektől félünk egész életünkben. Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei ezekben a helyzetekben is vigyáznak rá, nem vesztik el a fejüket, az emberségüket, és a humorérzéküket, tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, el tudnak engedni dolgokat, többnyire tárgyakat - ez tapasztalás felér egy diplomával.