A kétnyelvűség tanulási kockázatai

Egyre többen költöznek külföldre családostul – dolgozni. Az egyik érv az ilyen döntés mellett így szól: ”….és a gyerekek észrevétlenül megtanulnak  még egy, esetleg több nyelvet.” Ez általában így  is van, de ez az éremnek csak az egyik oldala. A szülők által annyira áhított akcentus nélküli új nyelvtudásnak ugyanis ilyenkor is ára van, nem ritkán nagyon súlyos.

 

 

Zsigmond eddigi 14 évének felét Amerikában, másik felét Magyarországon töltötte. 2-3 évente, összesen már ötször váltották a család lakhelyét és így természetesen a nyelvi, és iskolai környezetet is. Hibátlanul, választékosan beszél magyarul, átlag feletti az intelligenciája, most itt jár középiskolába. Arra a problémára keresnek magyarázatot és segítséget, hogy az otthon jól megtanultakat az iskolában nagyon gyengén adja vissza írásban. Kiderül, hogy Zsigmond írásbelisége megrekedt egy alsós szintjén. Angolul a dolog épp fordítva van, abból írásban jobb és szóban pontatlanabb.

 

Hajni is középiskolás, és most 5 tárgyból áll bukásra. Magyarországon töltötte élete első 8 évét, aztán Olaszországban élt 4 évig, gyorsan megtanulta a nyelvet és ott állítólag jól vette az iskolai akadályokat. Három éve jöttek vissza, azóta folyamatosan hanyatlik a teljesítménye.  Hajni olvasása, szövegértése és szókincse azon a szinten stagnál, ahol másodikos korában, külföldre költözésükkor állt. A nyelvnek az a rétege, amit az iskola tanulás során, a tanári szóhasználatból, tankönyvekből sajátítunk el, szinte teljesen hiányzik nála.

 

Gery 10 éves, kétnyelvű családban él Magyarországon, édesapja finn, édesanyja magyar és a szülők angolul beszélnek a gyerekkel, elsősorban azért, hogy ezt a nyelvet is megtanulja. Élete első öt évében Finnországban élt, és azóta is nyaranta egy-egy hónapot ott tölt, hogy ezt a nyelvtudását is életben tartsák. Gery kezdettől nagyon gyengén teljesít az iskolában, az elsőt kétszer járta, de továbbra is 1,5-2 év lemaradása van olvasásban, szövegértésben. Az amúgy jó képességű, matematikából tehetséges gyerekből harapófogóval kell kihúzni a szavakat. Azért nem akar beszélni, mert az osztálytársai kigúnyolják a magyartalan mondataiért. Mind a három nyelven ért, de egyiken sem szeret mások előtt beszélni és egyik nyelven sem olvas elfogadhatóan.

 

Mennyire tipikus mindez, mi okozza, mit lehet tenni a megelőzésért, vagy a probléma megoldásáért?

 

Nagyon eltérő körülmények között válhat egy gyerek kétnyelvűvé, ezért csak becslések vannak arra nézve, hogy mindez milyen gyakran okoz bármilyen problémát a tanulásban. A témával régen és behatóan foglalkozó brit szakemberek szerint, ha egy gyerek 5 éves kora után tanulja meg azt a nyelvet, amin az iskolázása folyik, ez minimum egy év lemaradást okoz az iskolai haladásban. A kétnyelvűek között a dadogók aránya az egynyelvűekhez képest ötszörös, a diszlexiásoké háromszoros. A kétnyelvű gyerekek iskolai teljesítménye kb. egy jeggyel gyengébb, mint az egynyelvűeké.

 

Mi okozza a zavarokat? Könnyű belátni, hogy egy második nyelv megtanulása többlet feladat az agynak. Amíg kicsi a gyerek és aktív az eredeti nyelvtanulási mechanizmus az agyában, könnyebben megy minden. A különböző anyanyelvű és azt természetesen használó szülőktől különösebb nehézség nélkül megtanulja a kisgyerek mindkét nyelvet. Ha később ezek egyiket használja iskolai nyelvként, néhány év múlva a másik nyelvnél megmutatkoznak az elkerülhetetlen csökevényesedés jelei.

 

Ha idősebb korban kerül pl. külföldre költözés miatt új nyelvi környezetbe, akkor még mindig elég gyorsan,  a szüleit simán lekörözve tanulja meg az új nyelvet, de a tanulásban már nagyobb kockázatokkal kell számolni. A nyelvnek ugyanis sok olyan rétege van, aminek a hiányát a hétköznapi beszédben nem érzékeljük, de az iskolai haladást gátolhatja. Ezért ajánlatos a költözés, és nyelvtanulás miatti töredék éveket inkább kétszer járatni.

 

A külföldre költözés amúgy is óriási megrázkódtatás az egész család számára. Az ilyen döntéseket általában a felnőttek is nehéz szívvel hozzák meg. Az előnyökre gondolva próbálnak megküzdeni saját kételyeikkel, félelmeikkel, hiszen nem csak lakóhelyet, hanem rokonságot, barátokat is hátra hagynak, talán örökre.

 

A gyerekek többsége nem örül a külföldre költözésnek, sőt tiltakozik, fél, akár kétségbeesik. És amikor megérkeznek egy idegen környezetbe, sok gyerek hónapokig szorong, pánikol, hisztizik, magába fordul ki-ki vérmérséklete szerint. Elvesztették a barátaikat, nem találkoznak a tágabb családdal, nagyszülőkkel, akik esetleg naponta részesei voltak az életüknek, ott kellett hagyni kedvenc háziállatukat. Talán a 10-13 évesek, a  kiskamaszok a leginkább sérülékenyek, hiszen az ő életükben már elkezdődött a kortársak felé fordulás, de még nem elég rutinosak abban, hogy egy teljesen más helyzetben is gyorsan el tudják fogadtatni magukat. Mindemellett elvesztették az anyanyelv biztonságát is.

 

Az iskolarendszerek, az oktatási kultúra különbözőségei egy további terhet jelentenek gyereknek, szülőnek egyaránt. A szülők a kiköltözés után maguk is a beilleszkedés, esetleg nyelvtanulás nehézségeivel küszködnek, nem jut elég figyelem a gyerek hasonló problémáira.

 

És pár év múlva ugyanez megismétlődhet „visszafelé” is. A hazaköltöző családok szerencsés esetben anyagilag megerősödve térnek haza, de a gyerek megpróbáltatásai valószínűleg nem kisebbek, mint amikor először váltottak hazát.

 

Összegezve: az átmenetileg külföldön élés, vagy más módon kialakuló kétnyelvűség sok előnnyel jár a gyermek számára, de számolni kell azokkal a nem csekély kockázatokkal, amiket ez a változás hozhat magával.