Diszlexiás a gyerekem - Tanácsok a fejlesztéshez, tanuláshoz, a mindennapokhoz

Amikor egy gyerekről hivatalosan is megállapítják, hogy diszlexiás, a szülők többsége nem tudja, hogy mit kezdjen a diagnózissal. Sajnos a szakvéleményt csak elvétve kíséri közérthető tájékoztatás, pedig a szülő is nagyon sokat tudna tenni azért, hogy csökkenjenek a gyermeke tanulási nehézségei.

A diszlexiás gyerekek nem fogyatékosak, nem is a szorgalmukkal van baj. A probléma oka, hogy azokon a területeken, ahol a rendezettség, sorrend, a szimbólum /betű, szám/ nagy szerepet játszik, másképp jár az agyuk. Ők is megtanulnak olvasni, írni, számolni, de információfeldolgozási sajátosságaik miatt másképp, lassabban, és igen nagy erőfeszítéssel. A hagyományos oktatás keretében csak kínlódva sajátítják el ezeket az ismereteket. A diszlexia korrekciójához szakember segítségére van szükség. Az alábbiakban arra szorítkozunk, amivel a szülő is segítheti ezt a folyamatot, illetve a napról napra való felkészülést.

 

1. Nézzük először a hivatalos dolgokat. A lakóhely szerinti Nevelési Tanácsadótól vagy a megyei Tanulási képességeket Vizsgáló Bizottságtól bárki kérheti gyermeke tanulási problémájának a kivizsgálását. A vizsgálat ingyenes és annak megállapításai – fejlesztő órák, időkedvezmény az írásbeli vagy szóbeli munkánál, felmentés - az iskolára nézve kötelezőek, ha nem teljesítik, kérjük számon az igazgatónál. A közoktatási törvény rendelkezései szerint a diszlexiával küzdő tanuló sajátos nevelési igényű tanulónak minősül. A törvény 30. §-a szerint a sajátos nevelési igényű tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani.

 

2. A kezeletlen diszlexia gyakori „szövődménye” hogy a gyerek elveszti önbizalmát, érdeklődését a világ iránt, megutálja a tanulást, befelé fordul, vagy éppen agresszív lesz – így védekezik a tanulásban őt ért folyamatos kudarc és megaláztatás ellen. Fontos, hogy a szülő megértse ezt a lelkiállapotot, ami része a problémának és nem a gyerek „lustasága” „figyelmetlensége”, „szemtelensége” az oka. Általában maguk a szülők is bajban vannak az új helyzethez való alkalmazkodással, eddig ugyanis egészen mást gondoltak a gyerek problémáiról. Gyakran hosszú családi állóháború előzi meg a szakértői vizsgálatot, egészen addig naponta csapott össze szülő és gyerek a tanulás miatt. Ezután sem várható gyors változás, de most már legalább tudják, hogy mi az oka nyökögő olvasásnak, csúnya írásnak.

 

3. Mivel a diszlexiás gyerekek számára az iskolai órák sokkal nagyobb terhet jelentenek, mint a többieknek, fogadjuk el tényként, hogy eleve fáradtabbak mire hazajönnek, és az otthont amolyan menedéknek is tekintik, ahol végre nem kell nehezen vagy egyáltalán nem megoldható feladatokkal foglalkozniuk. A diszlexiás sokkal hamarabb kifárad, mint akinek nincs ilyen információfeldolgozási problémája, ezért gyakran tartsunk az otthoni tanulás közben szünetet, ilyenkor a gyerek mozogjon, lazítson.

 

4. Fogadjuk el azt is, hogy a mi gyerekünk másképp tanul, mint a többiek, mások az erősségei és vannak gyengeségei, amiről nem tehet. Ne ahhoz hasonlítsuk, ahol a nem diszlexiás osztálytársai már tartanak, kizárólag a saját fejlődése legyen a mérce. Ha együtt tanulunk, ne vágjunk közbe, amikor téveszt pl. olvasásban, sose sürgessük, hogy olvasson gyorsabban. Ha a számolásnál van probléma, minden eszközzel szemléltessük a feladatot. Ne szóljunk rá, ha az ujjait használja a számoláshoz.  A szöveges feladatot fogalmazzuk meg másképpen, ha valamilyen műveletet nem ért, pl. szorzás, mindig vezessük vissza egyszerűbb feladatokra, pl. összeadásra – és szemléltessünk: golyókkal, babszemekkel, rajzzal. Lehet, hogy sosem fog szépen írni, de ha az olvashatóságig eljutunk, az már óriási eredmény. Később szövegszerkesztő és nyomtató használatával a kézzel írástól nagyrészt mentesülhet.

 

5. Ha olvasás alapján alig tudja megérteni a szöveget, ne hagyjuk magára azzal, hogy „olvasd, majd megérted!”. Végső esetben olvassuk fel neki a szöveget, vagy vegyük fel magnóra, hogy többször meghallgathassa. Ez persze csak átmenetileg nyújt segítséget, felső tagozatban már mindenképpen el kell jutni a megfelelő szövegértéshez, e nélkül bukdácsolássá válik a tanulás.

 

6. Jó, ha tudjuk és elfogadjuk, hogy a diszlexiások teljesítménye rendkívül nagy ingadozást mutat egyik napról a másikra. Ezért ne mutassuk csalódásunkat, ha időnként számunkra érthetetlen módon visszaesik a korábbi szintre.

 

7. Kerüljük az órákon át tartó, öncélú gyakoroltatást: nagy valószínűséggel nem azért akadozik az olvasása, írása, számolása, mert nem gyakorolt eleget, hanem azért mert a számok, betűk, sorozatok, szimbólumok kezelését, feldolgozását agyi „szűk keresztmetszetek” lassítják. Épp ezeknek a szűk keresztmetszeteknek a felszámolását szolgálja a szakszerű diszlexia korrekció, amire minden diszlexiásnak szüksége van.

 

8. Egyes mozgásformák sokat segítenek a diszlexia korrekciójában, különösen a kisebb gyerekeknél: indiánszökellés, labdapattogtatás, egyéb labdajátékok, ugróiskola, célba dobás, ugrókötelezés, mindenféle egyensúlygyakorlat, fejtetőn, karon, tenyéren egyensúlyozni tárgyakat stb.  A hangingerek jobb feldolgozását szolgálják a ritmusgyakorlatok, tapssorozatok ismétlése, erre csörög a dió típusú játékok, szólánc visszamondása, hangok zörejek beazonosítás, stb. A tapintást fejleszti a gyurmázás, gyöngyfűzés - a nehezített változat sötétben, tapintás után felismerni tárgyakat stb.

 

9. Segíthet, ha a szülők rövid másolatokat íratnak gyermekükkel. Előbb csak szavakat, majd mondatokat. Olvassanak értelmetlen szavakat, ez abban segít, hogy ne találgasson, hanem sorban olvassa a betűket. Nyomtassunk ki olyan rövid mondatokat, amelyekből szövegszerkesztővel kivettük a szóközöket. Ilyenkor a szavak határainak felismerése segíti az olvasást.  Azokat a betűket, amiket gyakran téveszt, megformázhatják gyurmából.

 

10. Az esti felolvasást, mesélést 10-12 éves korig ne hagyjuk abba, vagy állítsuk vissza. A gyermeknek ilyenkor képzeletben kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül, ez a fantázia, a memória, a figyelem fejlesztését szolgálja, Erősíti a szülő és a gyermek kapcsolatát, bővíti a szókincsét, amivel a diszlexiásoknál szinte mindig baj van, megismerteti az igényesebb, szépirodalmi nyelvvel, ami elengedhetetlen a tankönyvi szövegek megértéséhez.

 

Dr. Pusztai Éva

EÖDL-diszlexia tréner