Tanácsadás: mikor van rá szükség, mi történik ott, hogyan segít

A héten megnyitottuk a már korábban beharangozott biatorbágyi tanácsadó irodánkat, a Biatorbágy Családi Kör-t.  A családi közösségek sokoldalú támogatására létrehozott Európai Uniós program az elkövetkező évben sokféle szolgáltatással, rendezvénnyel, képzéssel járul hozzá, hogy a biatorbágyi szülők és gyermekeik sikeresebbek legyenek a különféle élethelyzetekben és ennek eredményeként jobb legyen a közérzetük. Az egy éven át tartó program egyik kiemelt szolgáltatása a biatorbágyi Egészségház második emeletén, hetente kétszer (szerdán és csütörtökön délután) nyitva tartó Tanácsadó Iroda, ahol Önöket is sok szeretettel várja oldalunk szakmai vezetője, dr. Pusztai Éva. Minden szolgáltatásunk ingyenes, jelentkezni az ismert elérhetőségeinken, illetve a projekt honlapján lehet.

 

 

Nem megy az összeolvasás

 

„Elsős a kislányom és nem megy neki az összeolvasás. A betűkből is nehezen képez szótagokat, a szavak össze olvasása pedig megoldhatatlan feladat számára. Nem érti, mit kell csinálni. A tanító néni sürget bennünket, azt írja a füzetébe naponta, hogy gyakoroljuk otthon minél többet. Én próbálok segíteni, de nem is érti, hogy mit kérek tőle, és úgy látom el is ment a kedve az egésztől. Újabban meg már csak durcásan hallgat. Nem tudom, hogyan segítsek neki.”

Dorkáról a tanácsadáson az derült ki, hogy minden értelemben megfelel az iskolaérettség követelményeinek, szeret és akar iskolába járni, tanulni, de a betűk majd a szótagok összeolvasása  váratlanul szakadt rá. Az előző héten torokgyulladás miatt nem volt iskolában, és azóta nem tudja felvenni az olvasástanulás fonalát. Mivel más oka nem volt az elakadásnak /lehetett volna/ hamar eljutottunk a megoldásig.  Egy fél óráig játékosan gyakoroltuk az összeolvasást, a gyerek hamar ráérzett a lényegre. Az anyukával megbeszéltük, hogyan mélyítsék otthon a frissen megszerzett tudást. A visszajelzés szerint a kislánynak az iskolában is megy az összeolvasás.

 

Egész nap a neten lóg, nem tanul

 

„Egyre jobban aggódom a hetedikes fiam miatt, a tanulással, meg a magaviseletével is bajok vannak. Mindig megbíztunk benne, kis korától nagyon önálló volt, felső tagozatban már sosem ellenőriztük a leckéit. Lehet, hogy most ez üt vissza? Mi a férjemmel nagyon sokat dolgozunk, este nyolc előtt ritkán érünk haza, nem tudjuk, mivel tölti az egész délutánját.  Nem tudja beosztani az idejét, lóg az interneten, a barátaival beszélget, zenét hallgat, újabban kiderült, hogy nincs is otthon, csak mire mi megérkezünk, akkor esik be a lakásba. Ha számon kérjük a jegyeit, szemtelen, a vállát vonogatja, nem érdekli. Megpróbáltuk érdekeltté tenni a tanulásban, minden jó jegyért kapott egy kis pénzt, de ez is csak egy-két hétig hatott. Mi lesz vele, ha nem veszik fel gimnáziumba a hármas átlagával, ha egyáltalán az meglesz az idén? Tanácstalanok vagyunk”.

 

Zoli a szüleivel jött a tanácsadásra, de láthatóan nem sok kedve volt a találkozáshoz. Kiderült, hogy korábban sem sokat foglalkozott otthon a tanulással, megélt abból, amit az órán hallott. Hatodiktól hanyatlik a teljesítménye, most többnyire ketteseket hoz. A képességei, készségei alapján ennél többre lenne képes, és a beszélgetés során egyre több hajlandóságot mutatott arra, hogy segítséggel változtasson a jelenlegi helyzeten. Elmondta, rosszul érzi magát egyedül a lakásban, hiányoznak neki a szülei, van hogy fél, ezért is keresi egyfolytában a barátok társaságát.  A szülők belátták, hogy túl korán és túl nagy önállóságot adtak Zolinak. Nem alakult ki nála a rendszeres tanuláshoz a megfelelő szokásrend, nem tapasztalta meg a folyamatos szülői gondoskodást és felügyeletet azokban az években, amikor erre leginkább szüksége lett volna. Szerencsére a szülők és Zoli is változni akar, ezért került sor második találkozásunkra. Addigra mindhárman megemésztették az előző heti, indulatokat sem nélkülöző őszinte beszélgetést. Az édesanya elhatározta, hogy a délutáni többletmunkáját feladja és így ötre minden nap hazaér. Zoli pár hét múlva eljött tanulási tréningünkre is, ahol büszkén újságolta, hogy újabban többnyire négyeseket hoz.

 

Kezeletlen diszlexia

 

„Hatodikban derült ki, hogy diszlexiás a fiam.  Nem értettük, hogy miért tanul annyira nehezen, utál olvasni, csak akkor tud felkészülni, ha felolvasom neki a leckét.  Az iskolában elkönyvelték, hogy buta meg lusta, de én látom, hogy mennyit küszködik és tudom, hogy okos a gyerek. Elvittem a Nevelési Tanácsadóba, ahol kiderült a diszlexiája. Sajnos ettől azonban nem oldódott meg a problémája, mert nem fejlesztik, nincs az iskolában fejlesztő pedagógus, a Nevelési Tanácsadóban pedig nincs kapacitás a nagyok számára”.

 

Krisztián sajnos a kezeletlen diszlexiásokat jellemző ”szövődményektől” is szenved: félénk, szorong, retteg a hangos olvasástól – a tanácsadásra alig lehetett betuszkolni. Akkor nyugodott meg kissé, amikor alaposan megbeszéltük: a diszlexia nem betegség, nem fogyatékosság, hanem egy eltérő információfeldolgozási mód az agyban, aminek semmi köze a szellemi képességekhez. A diszlexiások nehezebben tanulnak meg olvasni, de meg tudnak tanulni és gondjuk lehet a szövegértéssel, de ez is korrigálható. Mindehhez azonban nagy kitartás és türelem kell. Krisztiánnak legalább egy, esetleg több év fejlesztésre lesz szüksége, és rövid távon – egy-két hónapon belül - a tanulmányi eredménye ettől még nem fog javulni. A heti két egyéni fejlesztő óra mellett otthon is ugyanannyit kell gyakorolni. Krisztián három hónapja jár hozzám egyéni fejlesztő órákra, a javulás nem ígérkezik gyorsnak, ami a későn felfedezett diszlexia esetében elég gyakori. Jó hír viszont, hogy a lelki állapota, önértékelése ugrásszerűen megjavult, elfogadta a tényt, hogy diszlexiás, amin lehet javítani.